Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

31 amit a tanuló meg tud itíöndani, semmit se adjunk neki, amit ő maga megtalálhat (Willmann). A tanár jobban jár el, ha talán némi időveszteséggel is, keresni hagyja a tanulót, mintha mindent ő maga mond meg neki. A heurisztikus tanításmód tehát a tanulók öntevékenységét jelenti. Nem kitaláltatást, nem találgatást, hanem szellemi munkával történő rávezetést. Ez a princípium életre akarja kelteni a tanuló szunnyadó képességeit, a receptív tétlenségből munkára akarja nevelni. A tanár a háttérbe szorul; csak irányít, segít, rávezet kérdéseivel. Az osztály, a tanuló dolgozik, az osztály állapítja meg az eredményt. Természetesen ez igen nagy munkatöbblet, fáradság, megerőltetés a tanár számára. Egy órán át kézben tartani és vezetni az osztályt nem könnyű feladat. De igazán értékes tanítási és nevelő módszer. Egyébként az oktatás tényében semmi sincs, ami annyira egyéni színezetű tevékenysége volna a tanárnak, mint a kérdezés. Ezzel adja legjobban önmagát. A kérdezés tehát: nem pusztán ellenőrzési eszköz, hanem nevelő eszköz is. A pedagógia metodikai eszménye: az élményadás. A kérdésekkel vezetett órának is élménynek kell lennie! Legyenek a kérdésekben: szellemi látást szolgáló áttekintések, judiciumot élesítő összevetések, kedélyt gazdagító megfigyeltetések, érzületnemesítő utalások. Azaz a „kikérdezés" egyszerű „élethelyzetéből" nevelői szándékkal, tudatosan előkészített „pedagógiai helyzetet" kell teremteni. A munkaiskolában a tanár előadása közben is alkotóan tevékenyek a tanulók, ha érzelmük, értelmük és akaratuk a szavak hatása alatt lendületbe jön. A jó kérdve-kifejtő módszer egészen közel tudja hozni a fizika világát a gyermeki lélekhez. A kérdve-kifejtő tanár számára elesik a „tudományos szabatosság vagy a didaktikai leegyszerűsítés" problémája. A tanítás alatt folyton a problémára kell a figyelmet terelni. Nem szabad engedni, hogy a tanulók feleletei és kérdései által a tárgyalás mellékvágányra jusson. Minden óra elején célszerű az előző óra anyagát kérdésekkel az egész osztállyal átismételtetni; emellett azonban egy-egy tanulót, egyes kérdések behatóbb megvizsgálása végett a táblához kihívhatunk. A kérdéstételben a tanár, főleg az alsó osztályos tanulók tanításánál legyen tekintettel a gyermeki-fizika sajátosságaira. Megengedheti a personifikáló animizmust, melyen keresztül látja a gyermek a természetet. Magyarázatában beleéreztethet a természeti adatokba emberi elemeket is. Nem szabad elfelednie a konkretizmus és az analógia módszertani elveit, de főleg a tárgyi elvet nem (Sachprincip), azaz átélhető valóságot adjon a számviszonyok alapjául. Az anyag világossátételére szolgáló, „koncentráló kérdéseknél" meg kell gondolni, hogy a pozitivista koncentráció" téves. Csak azt kapcsoljuk, ami a téma természetével rokon, ami nem vonja el a figyelmet a tárgyról. Tehát a tanításban használjuk fel a tanulók tevékeny közreműködését a megfigyeltetésnél, a jelenség lényeges jegyeinek megállapításánál és a törvény megfogalmazásánál. Vezessük őket a tények felismerésére jól irányított kérdések feltevésével. (H. E. Armstrong: On the Heuristic Method. London; Fr. Dannemann: Der naturwissenschaftliche Unterricht auf praktisch-heuristischer Grundlage. Hannover.)