Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

25 toztatásával mily mértékben változik meg a másik; nem a konstansok meghatározása a cél, hanem azon függvény felállítása vagy vizsgálata, amely a vizsgált kísérletet meghatározó mennyiségek között fennáll. Nem árt ugyan, ha a tanár néha-néha mutat a tanulóknak oly mérési kísérletet is, mely igényt tarthat nagy pontosságra is, mert az ilyen kísérlet becsülést kelt a tanulóban a tudományos kísérletek iránt; tudatára kelti annak, hogy a tudományos vizsgálódások adatai hosszú, fáradságos és lelkiismeretes munkák eredményei. Ha a természettan lemondana a matematikáról, le kellene mondania egyúttal a természettudományok közötti vezetőszerepéről is. A komoly tanóra hangulatában a tanulók kijöhetnek a padokból és közelebbről is megnézhetik a kísérletet, főként ha nem nagy az osztálylétszám. A mérési kísérletnél a lemérendő mennyiségek mértékszámai egyszerűek legyenek. Ennek előkészítése az óra előtt történjék meg, nehogy az adatok változtatása, próbálgatása a tanulók figyelmét lazítsa. Amikor a kísérlet bemutatásra kerül, annak úgy kell előkészítve lennie, hogy biztosan és jól sikerüljön. A kísérletnek az egyszerűsége mellett is kell bírnia bizonyos csínnal. Az egyszerűség inkább az áttekinthetőséget jelentse, mint az eszközök túlságos kezdetlegességét. A készülékek csak akkor kerüljenek a tanulók szeme elé, mikor bemutatásra kerül a sor, mert megtörténhetik, hogy míg az egyik eszközzel foglalkozunk, azalatt a tanulók esetleg mást néznek, mert talán külső kiállításában feltűnőbb, habár nem is olyan fontos, mint a szóban levő eszköz. Az előkészített eszközt tolóasztalkán alkalmas időben hozhatjuk a terembe az előkészítőből. A figyelemnek az észlelendő jelenségre való irányítása nem az, hogy előre megmondjuk, minek kell bekövetkeznie, különösen nem a bevezető, alapkísérletnél. Észlelje a tanuló maga a jelenséget. A kísérlet végrehajtása után kérdezősködjünk a tanulóknál, vájjon helyesen észleltek-e. így a figyelmet ébrentartjuk, az érdeklődést nem tompítjuk az előre való bemondás által s elérjük, hogy pontos észleletekhez és észleleteiknek előadásához szoktatjuk a tanulókat. Ha a kérdezősködésből kitűnt, hogy rosszul észleltek valamit, a kísérletet megismételjük. A kísérlet nem egyszerű szemlélet, hanem megfigyelés! Szándékolt és tervszerű természetszemlélet. Az észrevevéstől, az önkénytelen szemlélettől elsősorban a szándékoltság különbözteti meg. Míg a szemlélet nagy terjedelmű lehet (pl. a csillagos égbolt), addig a megfigyelés csak tervszerűen megszűkített részre vonatkozik. Ezért a kísérlet anyaga nem lehet nagy terjedelmű. A megfigyelésben legyen analízis. Minden megfigyelt tárgyat, jelenséget bontsunk elemeire. Legyen benne szintézis is, legyen benne általánosítás, következtetés. Sokszor olyan a tanítás anyaga, hogy quantitativ kísérlet nem is adható. Például a mágnestű kitérésének iránya. Máskor viszont az idő vagy a kísérleti eszköz hiánya nem enged quantitativ mérést. A qualitativ kísérletek előzzék meg (legalább egy-kettő) felső osztályban is a quantitativ kísérletet. Ezek a fogalomalkotásnak legfontosabb eszközei. Először ki kell fejleszteni vagy fel kell eleveníteni a