Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1940

III. A fizika tanítása

24 A kísérletezés legfontosabb alapelvei a következők: Az egyszerűség elve. Az effektusról ne vonja el a tekintetet az apparátus át nem látható tömege. A túlságbavitt élményszerűség elhomályosítja az eszméket. Fejlessze a fizikai érzéket, azaz: ne legyen üres csillogás, ne keltsen bámulatot, hanem legyen az a megkérdezett természet egyszerű felelete, valóság-feltárása, mely a megértést szolgálja. Tűzzük ki a célt a kísérlet elején, tegyük fel szabatosan a kérdést. Különben a tanulók csak jelentéktelen, apró, járulékos tényeket ragadnak meg s a lényegest nem látják. Az út-kijelölés megkíméli a szellemet az értéktelen részletek felvételétől. A magyarázat vezérszavai felírhatok a táblára. A kísérlet és a magyarázat egy időben történjen, azaz a demonstráció filozófiai szellemű legyen. A tanuló ne csak lássa, hanem élje át azt „szellemi részvéttel" (Gyulai Z.: A tanár előadási kísérletének viszonya a tanuló saját kísérleteihez. F. és K. D. L. VII. 67.), mert a kísérlet nem öncél és a fogalomalkotás, következtetés és törvénymegállapítás szellemi művelet, melyhez a megfigyelés és kísérlet csak az anyagot szolgáltatja. A technikai vonatkozások tárgyalásába (pl. az elektromos úton történő melegítés magyarázata) ne bocsátkozzék a tanár, ha az nem tart tozik a kísérlethez. Ha már van a tanulóknak több tiszta fizikai fogalmuk, akkor sok esetben alkalmazható a Mach által annyira hangsúlyozott s a nagy felfedezők által is tényleg többször alkalmazott „gondolati kísérlet" is. E gondolati experimentumok nem nehezek. Hisz, ha valamit össze akarunk állítani, akkor annak képét először a lelkünkben úgyis elkészítjük s csak azután következik a tényleges kivitel. A tényleges kísérletet mindig megelőzi annak gondolata. Nagy haszonnal értékesíthetők a modell-kísérletek azon tünemények tanításánál, melyek gyorsan folynak le s így a mérést és a megfigyelést nagyon megnehezítik, vagy azon tünemények- és mérőszerkezeteknél, melyek annyira összetettek, hogy érzékszerveink számára részleteikben megfigyelhetetlenek. (v: Fraknóy József: Analógiák és modellkísérletek a fizika tanításában. F. K. D. L. VI. 3. 79.) A kísérletezés feladata tárgya szerint változik: majd fogalmat kell megalapoznia, megvilágítania, majd pedig törvényre kell vezetnie. Az elsőt a kvalitatív, a másodikat a kvantitatív kísérletek adják. Az igazi experimentum, mely határozott eredményhez vezet, nem egyszerű, tisztán kvalitatív, demonstrációs-kísérlet, hanem kvantitatív, mely lehetővé teszi, hogy a benne szereplő fizikai mennyiségek valamelyikét megmérhessük. Midőn a fizika numerikus alkalmazásokat eszközöl, amelyeket mindig a valóságból kölcsönöz és a legegyszerűbb formához vezet vissza, hozzászoktatja a tanulókat, hogy a jelenségek nagysági rendjéről adjanak számot. Lord Kelvin is a kvantitatív kísérletek jelentőségét hangsúlyozza: Csak akkor tudunk valamiről valamit biztosan, ha azt mérni és számokban kifejezni tudjuk; számnélküli tudás csak az ismeret kezdete. Téves lenne azonban az eljárásunk, ha a mennyiségeket tudományos pontossággal akarnánk megmérni. Ez nem célja a középiskolai tanításnak. A fődolog annak beláttatása, hogy az egyik mennyiség megvál-