Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1939

III. † Bitter Illés

10 az kitűnő munka volt. A 30—40 év előtti Pécs általános zenei viszonyait nem lehet összehasonlítani a mai helyzettel, de Bitter Illés az akkori erőkkel is nevezetes eredményeket tudott elérni. Igazi alapvető munka volt az övé, erős kezeinek nagy része van Pécs város zenei kultúréletének megépítésében. Köszönettel és elismeréssel gondolhatunk rá ezért is. Amikor szakadatlan tevékenységben eltöltött sok évtized multán nyugalomba vonult, visszakívánkozott Budáról ide, az ő kedves városába. Hazajött és kereste a régi Pécset. Vájjon megtalálta-e? A város nagyon megváltozott, majdnem kicserélődött, mióta ő innét távozott. A székesegyházat, amelynek megújhodását mint diák szemlélte, immár félévszázados idomulásnak patinája borította be. Akikkel együtt élte a békevilág boldog pécsi éveit, jórészt elpihentek örökre. Sok újat, sok neki idegenszerűt kellett meglátnia. De bármennyire változott is a pécsi élet képe, egy nem változott meg: a szeretet, megbecsülés, tisztelet személye iránt mindenütt az maradt, ami régen volt. Ezt látta és érezte is. Amikor az elmúlt évben a Pécsi Katolikus Kör örökös választmányi tagjának választotta meg Pécsre visszatért egykori vezérét, köszönő beszédéből ugyanaz a pécsi ügyért, pécsi célért lelkesülő, cselekedni vágyó fiatalos láng lobogott fel, mint amikor régen még egészen a mienk volt. Dolgozni és csak dolgozni akart megint. Sajnos, a hazatért Bitter Illés már egy teljes évet sem tölthetett el köztünk. Egy szomorúan szép, verőfényes koraőszi napon lelke elszállt az örökkévalóságba. Mély fájdalommai gyászoltuk meg. Porait elszállították tőlünk, más földben kell pihennie. így rendelték. Elvesztettük őt véglegesen. De ezt csak testi értelemben szabad mondanunk. Alkotó szelleme élő emlékünk marad; ezt nekünk, pécsieknek mindenkorra hálásan meg kell őriznünk. Schaurek Ráfael dr. * •le Vc Ez ünnepi megemlékezésen kívül iskolánk egykori nagynevű tanárja életének és működésének jellemzésére álljon még itt három beszéd, amely közül kettő Pécsett — a beszentelésén —, egy pedig Budapesten — a temetésén — hangzott el koporsója mellett. Blaskovich Iván dr., Baranya vármegye főispánja a pécsi tanítványok és tisztelők nevében így búcsúzott el: — Mély megilletődéssel állunk ezen ravatal körül, mely egy igen magasan ívelt és eredményekben kivételesen gazdag életpálya korai végső állomása, — hiszen itt állanak még a gyászolók között iskolatársai, kikkel együtt töltötte a boldog gyermekkor játszi éveit. — Mélységes gyászba borultan állunk itt volt tanítványai, akik magunkkal hoztuk és magunkon érezzük ma is az ő áldott kezét, — mély gyászba borultan állanak itt munkatársai és ezek között Pécs város társadalmának minden rétege, — hiszen innét indult el a nagy útra, itt bontakozott ki hatalmas alkotó szelleme és nagy alkotásainak hosszú sora örökíti itt monumentálisan emlékezetét. De velünk együtt gyászol az egész ország.