Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

82 későn veszi észre, amikor már nehéz a segítés, hogy valamikor ifjúságában sok mulasztás terheli. Intézetünk e tekintetben is mindig igyekezett megfelelni hivatásának, A lélek nevelése, világnézeti kialakítása mindig szeme előtt lebegett a tanári testület minden tagjának s nemcsak ama tárgyak keretében, amelyeknek elsődlegesen ez a célja, hanem még az ú. n, reális tantárgyak keretében is. Hiszen Isten-léte, Istenhez való viszonyunk kifejeződése minden tárgykörben nyilvánvaló s ezek felismerése, illetve az ifjúval való felismertetése adja meg azt az alapot, amely alkalmas arra, hogy világnézetének kiindulópontja legyen. A hit és a hit szerint való élés szorosan összefüggnek egymással. Ezért nagy gondot fordított az intézet arra, hogy á fejlődő léleknek útmutatást adjon az erkölcsi cselekedetek tekintetében is, felhíva a figyelmet mindarra, ami elterelné a lelket az Istenhez vezető élet útjairól. Az erkölcsös életre való nevelésnek nem szabad csak abban nyilvánulnia, hogy a meglevő hibákat, bűnöket küszöbölje ki, hanem ezeket meg kell előzni, illetve rávinni az ifjat arra, hogy ezeket a priori kerülje. Ily elvek megvalósítása mellett remélheti csak a nevelő, hogy a rábízott lélek a későbbi harcokból, ha nem is sebek nélkül, de mégis győzedelmesen kerül ki. Az is bizonyos, hogy sok csalódás és keserűség éri nehéz munkája közben a nevelőt s gyakran látja a sikertelenséget, de azért az a mag, amelyet elvetett, nem vész ki egészen, gyakran csak a későbbi korban fejlődik ki gyümölcsöket érlelő fává. Minél nagyobb az ellenség, annál erősebb a vele való küzdelem, a lélek ellensége pedig igen nagy s ennek arányában nő a harc is. Valláserkölcsi nevelő munkánknak egyik fő eszköze volt az Egyház előírásaihoz, rendeleteihez való hűséges ragaszkodás és azoknak a gyakorlati életben való megvalósítása. Törekedtünk arra, hogy ezeket az ifjúság mindig öntudatos lélekkel valósítsa meg. Vasár- és ünnepnapokon szentmisét és szentbeszédet hallgatott az ifjúság. Az első félévben az enyhébb időjárás idején az ifjúság hétköznapokon is hallgatott szentmisét, csak a második félévben kellett ez ősrégi szép szokástól eltérnünk a belvárosi templomban folyó építkezések miatt. Az iskolai év folyamán ötször járult az ifjúság a szentségekhez (év elején, Szent Imre herceg ünnepén, karácsonykor, húsvétkor és az év végén), de ezen a hivatalos, az egész ifjúságra kötelező időpontokon kívül az ifjúság igen nagy része járult havonkint "a szentségekhez, sokan hetenkint, sőt naponkint is. Minden hónap első péntekjén megtartottuk a Jézus Szíve ájtatosságot. Reggel kötelező diákmise volt szentségkitétellel, a szentáldozáshoz azonban szabadon járultak. Megjelentünk a szokásos egyházi körmeneteken (feltámadási körmenet, Űrnapja, belvárosi úrnapi körmenet, Szentháromság-körmenet, Szent Flórián, a város fogadalmi ünnepén tartott körmenet). Farsang utolsó napjaiban régi szokáshoz híven, engesztelő szentségimádást végeztünk. Mindkét nap tanítás után átvonult az ifjúság a belvárosi templomba, ahol rövid engesztelő ájtatosságot tartottunk. Nagypénteken a pécsi szentsíroknál végzett ifjúságunk a tanári testület vezetésével szentséglátogatást. A szentelmények által biztosított kegyelemforrásokat sem hanyagolta el az ifjúság; résztvett a Szent Balázs-áldáson és a hamvazáson.