Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

IX. Adatok az 1938/39. iskolai év történetéhez

81 Bohn Ferenc dr., tanügyi tanácsos febr. 16—17-én végezte hivatalos látogatását, amely alkalommal a testnevelési órákon a tanítás menetét figyelte meg. A hivatalos látogatásokon kívül sok kedves vendéget köszönthettünk iskolánk falai között. Eljöttek hozzánk Glattfelder Gyula dr., csanádi püspök, Kelemen Krizosztom, pannonhalmi főapát, Szalay Gábor br., államtitkár, nyug. postavezérigazgató, Jámbor György dr., tanker, kir. főigazgató, tanügyi főtanácsos, László Vince dr., ciszterci rendi bajai házfő és gimn. igazgató, Beyer Ede dr., tanügyi tanácsos, vitéz Kárpáthy Kravjánszky Mór dr., premontrei kanonok, Kemény György, író, Suhajda Róbert, apáti irodaigazgató és még sokan mások, különösen az iskola régi diákjai. A tanulmányi kirándulásra érkező budapesti és vidéki intézetek közül is többnek szíves készséggel mutattuk meg iskolánkat. Valláserkölcsi nevelés. Az ember természete szerint testből és lélekből áll s e két rész harmonikus kiművelése az iskola feladata. Amíg azonban a test és az értelem kiművelése sokszor megszabott keretek közé szorítható be s majd ilyen, majd olyan irányú, vagy pedig egyes részeiben időleges és elhanyagolható, addig a lélek, az emberi természet e nemesebbik részének kiművelése állandó munkát, céltudatos törekvést kíván meg és pedig a legmagasabb fokban. Az eljövendő nagy számadáskor Isten legelsősorban a lélek iskolájának bizonyítványát vizsgálja majd meg: megvalósította-e az ember az Üdvözítő által kitűzött célt: „Legyetek tökéletesek, mint amint a ti mennyei Atyátok tökéletes." A lélek nevelésének e programmja mindig állandó, sohasem változik. Az embernek ki kell formálnia önmagában az ístenfiúság életideálját. Ügy kell az embernek már a földön élnie, hogy méltó legyen Isten gyermekének hivatni. Az iskolának, elsősorban szerzetes-iskolának feladata, hogy a rábízott ifjúságot segítse ennek a célnak megvalósításában. Való igaz, hogy a lélek nevelése mindenekfelett a kegyelem műve, de a kegyelem, Istennek e mifelénk megnyilvánuló szeretetadománya sohasem hagyja figyelmen kívül a természetes eszközöket s csak rendkívüli esetekben nyúl természetfelettiekhez. A léleknek önmagában is megvan az Isten felé törekvése, de ezt könyebben és biztosabban, minden helytelen irányzattól visszatartva megvalósítani feladata a nevelőnek. Nem könnyű ez "a feladat, különösen a mostani világnézeti harcokkal teli időben és kitartást, meg nem szűnő munkát, önfeláldozást kíván a nevelőtől. Számolnunk kell avval, hogy a léleknek minden jó tulajdonsága mellett rossz felé való hajlandósága is van. Ezt kell elsősorban legyőzni s így felépíteni a pozitív lelki életet. Kezdettől fogva a lelki élet fejlődésének a legelején kell már a magasabb eszmények felé irányítani az ifjúságot. Sokan vannak, akik nem tartják megfelelőnek azt, hogy az iskola, a nevelő intézményesen, mintegy előírásszerűen vezesse az ifjúságot a lelkiség kútfői felé. Ez az elv csak egyes emberek, leginkább a már kifejlődött egyéniségek esetében helytálló. Fiatal korban azonban, amikor még a lélek annyira önállótlan s oly könnyen, minden rosszakarat nélkül hajlik az ellaposodás felé, okvetlenül szükség van a léleknek külső vezetésére, irányítására. Hiszen az ifjú oly könnyen megfeledkezik lelkével szemben való kötelességeiről s csak 10