Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

III. † Werner Adolf dr., zirci apát

9 gának kiáradni vágyásával vette körül rendtársait fennkölt, meleg, altruista szíve, csodálatos életstílusa ugyanezt a szeretetet, megértést és jóságot sugározta szét másik, de már nagyobb családjában, az iskolában tovább is. Ki ne becsülte volna őt a tanári testületek tagjai közül, mikor anynyira távol állott minden nagyképű fontoskodástól és ellenszenves hatalmaskodástól? Melyikünk ne ragaszkodott volna Hozzá, mikor benne jóakaró atyai pártfogóját, barátját tisztelhette, kit soha senki irányában ellenszenv vagy előítélet nem vezetett? Melyikünk ne dolgozott volna teljes odaadással az Ő széleslátókörű irányítása mellett, mikor nobilis, úri gondolkozása, finom pedagógiai érzéke, szelíd modora a vele való hivatalos és egyéni érintkezést olyan kellemessé és meghitté tette? Tizenöt éves apáti működése pedig új korszakot jelent a magyarországi Ciszterci Rend történetében; ennek a korszaknak jótékony áldásait élvezi már most és élvezni fogja továbbra is az egész magyar kulturális élet. Azért nem frázis, ha újfent megállapítjuk, hogy elmúlása pótolhatatlan vesztesége a magyar hazának, a katolikus egyháznak, a magyarországi Ciszterci Rendnek, mert igen nagyok Werner Adolf személyes érdemei a magyar kultúrélet, iskolaügy, a lelkek gondozása területén, emberbaráti és nemzetgazdasági téren, nemkülönben a Ciszterci Rend újjászületésében, erkölcsi, szellemi és gazdasági megerősödésében. Benne állott korában, környezetében és nagy hatása éppen abban rejlik, hogy az új idők rendkívüli feladatai és nagy nehézségei közepette a régi papi eszmény erejében él nagystílű, imponáló papi életet. Azt akarja, hogy minden perce telt pillanat legyen: dolgozni, alkotni pihenés és megállás nélkül az Ür szőllejében; azt akarja, hogy ez a tragikus sorsú kis magyar glóbusz egy anteuszi, örök földdarab legyen, ahol mindig megállhatunk, ahonnan erőt merítve mindig tovább indulhatunk a történelmi ország, Szent István patrioniuma kiépítésének nagy munkájában; ezért a nagy gondolatért osztotta, szórta szét pazarul önmagát, energiáit, minden idejét és idegét. A szentbenedeki és szentbernáti apát-ideál gyönyörű harmóniában valósult meg életében: a lucere et ardere charismatikus vágyálma: Krisztus Egyházának igazán puritán önzetlenségű, tiszta, fehérlelkű szerzetes papja melegen sugárzó szemének és orcájának szelíd derűjével és nyugalmával rendtársainak meghitt elöljárója és bizalmas jóbarátja; mivel mindig, mindenütt és mindenben a szeretet volt az ő életprogrammja, méltán kiérdemelte a legszebb címet, amit ember csak kaphat: a szeretet aranyszívű apátja címét. Eszményi megszemélyesítője volt a bölcs előrelátással és tervszerűséggel építő kegyúr-főpapnak, aki tudott alkalmazkodni az új idők lendületéhez; kulturális és szociális alkotásaival méltán emelkedett nemcsak a legkiválóbb zirci apátok, de a legdolgoskezűbb magyar főpapok sorába. Sed non opus est verbis, credite rebus, saxa loquuntur: az 1925. földrengés által megrongált egri gimnázium, rendház és templom helyreállítása, az új budai Szent Imre-gimnázium és ideiglenes rendház, az új pécsi és székesfehérvári gimnáziumok megépítése, valamint a bajai gimnázium átépítése és összes iskoláinknak pompás felszerelése a modern pedagógia minden vívmányával, az ő nevéhez fűződik.