Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

III. † Werner Adolf dr., zirci apát

10 A zirci monostorban a hittudományi és tanárképző főiskola számára új szárnyat építtetett, ugyanakkor a budapesti hittudományi és tanárképző főiskolát kibővíttette és átalakíttatta. Az iskolákon kívül több új templom, mint a nagykarácsonyszállási, hercegfalvi, a budapest-szentimrevárosi új templomok is Werner Adolf nagy építő munkáját hirdetik. Ezeket az óriási anyagi áldozatokkal járó építkezéseket csak úgy tudta megvalósítani, hogy a mai kor követelményeinek megfelelően belterjes mintagazdasággá fejlesztette a Rend uradalmait, sőt azokat még újabb bírtokvételekkel is gyarapította, jövedelmezőségüket pedig a lehető legmagasabbra fokozta. Hogy emberséges ember volt, mutatják a szegény gyermekek, diákok, a cselédek javára foganatba tett szociális intézkedései, melyek mintául szolgálhatnak az egész országban. A közszeretetben álló apátúr életében a legszebb egyházi és polgári kitüntetéseket kapta: az 1920—21. iskolai évben elnyerte a tanker, kir. főigazgatói címet; a Szentszék pedig 1924-ben megadta neki a püspököket megillető vörös pileolus viselésének jogát. Öt évvel később a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal; 1934-ben pedig a kormányzói elismerést jelképező aranyérmet kapta meg. Ugyanekkor a Szentszéktől jogot nyert a „Cappa Magna" viselésére; 1935-ben a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjével tüntetik ki; majd 1938 augusztus 20-án a Kormányzó magyar királyi titkos tanácsossá nevezte ki. A magyar kultúra és közélet nagy halottjának temetése február 9-én Zircen ment végbe és az apátsági templomban helyezték örök nyugalomra országos részvét mellett. Drága Adolf apátúr! Jó harcodat megharcoltad, hitedet megőrizted, elmentél hát őseid, a zirci apáturak társaságába és Te, aki teljes életedben a békét szolgáltad, most ott megtaláltad azt egy áldozatos élet gondjai után! Isten Veled! Halóporaidban is áldunk. Ravatalodra küldött virágaink már elhervadtak, ezek az igénytelen szavak is elhalványulnak egyszer, de a Te jóságod langyos esőjével permetezett lelkekben még igen sokáig fog élni emlékezeted! Emberi tehetetlenségünk tudatában alázattal borulunk le a Mindenható kifürkészhetetlen akarata előtt és hálát adunk a kegyelemért, hogy csodalelkü vezetőnket eddig nekünk adta; boldogok voltunk, hogy munkádban napszámosaid, harcaidban közkatonáid lehettünk! Most, hogy földi dicsőségedből égi üdvösségedbe szálltál, imádságoddal és emlékeddel védj és óvj bennünket tovább is! A mi Isten-hozzádunk: A viszontlátásra!