Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1938

III. † Werner Adolf dr., zirci apát

8 feltárultak Előtted a lét, az idő és tér végtelenségének perspektívái, a portae aeternales szárnyai, a földi lét véghatárán csak elomló emberi tested porrészeit temettük el az anyaföldbe, de örökéletű, szeráfi szellemed a mulandóság felett diadalmaskodva megmaradt, él boldogan az örök élet glóriájával ékesen; enyhít az a tudat, hogy a síron is kinyílik a virág és hogy azon túl van az igazi élet, a vigasztalás örök napja, a végtelen Szép, Igaz és Jó kútfejénél, ahonnan letekintve hisszük, hogy ma is őrködöl jövőnk felett. Az embernek kettős arca van: külső és belső, illetve testi és lelki. Werner Adolf életének fordulóit csak gyönyörű ívben megfutott diadalmas pályafutása teljessége kedvéért jegyezzük itt fel. Született 1867. május 14-én, Tiszafüreden, Hevesmegyében, egyszerű hivatalnok-családból, amely család gyökerei német földbe nyúlnak ugyan vissza, de már öregapját kurucmagyarrá tette a magyar föld és magyar táj asszimiláló ereje. A Rendbe lépett 1883. augusztus 27-én. Áldozópappá szentelték 1890. augusztus 3-án. Tanár Székesfehérvárott: 1890—1895., Egerben 1895— 1904. Igazgató Baján: 1904—1917., Egerben: 1917—1924. Békefi Rémig dr. halála után a rendtagok szeretete és bizalma a zirci apáti székbe emelte őt 1924. jún. 25-én. Amikor a magyar szerzetes-tanár felelősségteljes, nehéz pályáját választotta, már idealista gondolkodása vezette, hívta a született pedagógust. A magyar- és latin nyelv és irodalomban a szaktanári hivatottság minden feltételét maradék nélkül egyesítette sok nemes tulajdonsággal megáldott kivételesen nemes egyéniségében. Szelleme valóságos élő tudománytár, mozgó bibliotéka; bámulatosan gazdag olvasottsággal és kifinomult esztétikai érzékkel, ízléssel rendelkezik; a művészi stílus irodalmi hagyatékában talán családi adottság volt nála, mint édes testvérénél, Werner Gyula, kiváló regényírónknál. Mily sok ellentétes törekvéssel és adottsággal találja magát szemben a legideálisabb nevelő tanár, miközben az Üristen legszebb veteményes kertjét gondozza, a kicsiny díáklelkeket és velük a magyar jövőt a rendi pedagógia nagy lendületével alakítja! Az eszményeket leértékelő és a kiábrándító valósággal szemben idealizmusra kell nevelnie; az önérdek és haszonlesés tobzódásaival szemben az önzetlenség életeszményét kialakítania, a sorscsapások hosszú sorozatának árnyékában a történelmi elhivatottságunkba vetett törhetetlen hitet élesztenie! Mindez bizony hivatását szerető, egész embert kíván; olyan embert, aki még vesztett ügyekért is tud küzdeni, ha azok igazságáról meg van győződve és nem törődve a hála és elismerés külső díszeivel, hűségesen kitart őrhelyén, mint magyar hazájának önzetlen, hű fia. Werner Adolf ideális tanári típust kristályosított ki magában 34 évi működése alatt; nem volt senki közöttünk nálánál nagyobb a lemondásban és igénytelenségben, a pontosságban és rendszeretetben, az önfeláldozásban és önfegyelmezésben; életének és tevékenységének csak egyetlen törvénye volt: a szeretet, és ennek édes gyermekei: a megértés és megbocsájtás; ezek irányították minden tettében. De a rendi intézetek vezetőjének előkelő, megbecsült polcain is minden tekintetben méltó vezérnek bizonyult Werner Adolf. Amint szűkebb családi körében mint házfőnök az eszményi családfő mindenre kiterjedő gondosságával, áldozatos gyengédségével, természetes szívjósá-