Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1936

I. Szent Mór pécsi püspök jubileumára

8 divatok, értékítéletek kaptak már polgárjogot, amikor új embertípusok alakulnak, új életformák, új életkialakítások, új életideálok győzedelmeskednek. Ma tehát, amikor a világ átalakulóban van, amikor a régi világfelfogás kezd összeomlani, amikor az ember meg akarja mutatni Istennek, hogy nélküle is tud tökéletes lenni, amikor a kereszténység védekező magatartásra szorul és a katolicizmus sok helyen a megtámadottak vallásává vált, amikor valláspótló eszmék és intézmények támadnak, újra a középkori lelkiséget ajánlani, aszkéták, remeték tiszteletét terjeszteni, legalább is naiv, idejét multa, egyenesen megmosolyogni való dolog. Mi lehet ez ellenvetésre a válasz? Igaz, az Egyháznak kétezeréves tapasztalatai vannak, ezért az eszmék és irányok hullámzását, apályát-dagályát megszokta, nem veszi túlságosan tragikusan, de az egyes ember legfeljebb 5—6 évtizedes tapasztalatokkal rendelkezhetik, egész természetes tehát a csődbe jutni látszó mult kultúrájával szemben a kétség, a kishitűség. Vizsgáljuk meg ezért, milyen is a mának az életstílusa, milyenek a jövő kilátásai. A mai emberöltő elgépesített, leegyszerűsített és tömörülő. A gépet nemcsak használja, hanem tiszteli és szereti is. Mindenesetre jobban érdekelik a motorok és találmányok, mint az elvek, érvek és rendszerek. Mivel a gép a szellem nagy diadala a természet felett, el is bizakodik és önmagát imádja. Az embernek szerinte semmi sem lehetetlen többé, jogos tehát a Teremtőjétől elidegenedett, elhidegült és a másvilágból kivetett, csak a jelen világában élő embernek a megrajongása. És mert a lélek nem tud hit nélkül élni, főként nem az európai, a kereszténység Istenét meg elveszítette, ezért a veszteség folytán támadt üres térbe bevonultatta valláspótlónak a közös termelés, a mindenható állam és a diadalmas fajiság, vérszülte boldogság mítoszát. A mai emberöltő egyszerűbben, közvetlenebben, de egyben ösztönösebben, szinte ősállapotosabban él, mint a világháború előtti nemzedék. Nincsenek rossz idegei, hiába akarják ráfogni, hogy dekadens. Bomló korunk gyermekei nemcsak testileg fejlettebbek, hanem olyan állandó idegfeszültségeket is kibírnak, amelyek előbb elképzelhetetlenek voltak. Lelkesednek az erőért, a természetért, a sportért, az egyszerűbb szórakozásokért. Okoskodni és érvelni nem szeretnek, a vitákat vállvonogatással, hahotával, ha jónak látják, ököllel intézik el. Nincsenek kétségeik, hanem feltétlen hisznek annak, aki tekintély előttük. A tekintély nekik természetesen csak az, aki a fajtájukból való, de náluk mégis különb, aki vezér és egyben pajtás is. A mai emberöltő lelke végül a tömörülésre, a közös és társas életre hajlamosabb. Egyre csökken az egyéni ízlés, értékelés, elgondolás és kezdeményezés. Helyette közösségbe tartozni, a tömeggel együtt vonulni, vezér alá tartozni, forradalomban vagy ellenforradalomban együtt kirobbanni, neki életszükség. Ma ezért, holnap azért odaád mindent, hisz látja a földi dolgok állhatatlanságát, bizonytalanságát. Ez az elgépesített, leegyszerűsített és tömörülő élettípus a múlttal tehát nem törődik, a jövőért nem izgul, csupán a jelenben és a jelennek él. Éppen ezért hála, kegyelet nála szinte ismeretlen. Ideálja a fiatalság, amely tud mohó és szertelen lenni, ha a jelen telt pohárral kínálja, de tud néma elszántsággal lemondani is, ha ezt a jelen úgy kívánja.