Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1936

I. Szent Mór pécsi püspök jubileumára

8 divatok, értékítéletek kaptak már polgárjogot, amikor új embertípusok alakulnak, új életformák, új életkialakítások, új életideálok győzedelmes­kednek. Ma tehát, amikor a világ átalakulóban van, amikor a régi világ­felfogás kezd összeomlani, amikor az ember meg akarja mutatni Istennek, hogy nélküle is tud tökéletes lenni, amikor a kereszténység védekező magatartásra szorul és a katolicizmus sok helyen a megtámadottak val­lásává vált, amikor valláspótló eszmék és intézmények támadnak, újra a középkori lelkiséget ajánlani, aszkéták, remeték tiszteletét terjeszteni, legalább is naiv, idejét multa, egyenesen megmosolyogni való dolog. Mi lehet ez ellenvetésre a válasz? Igaz, az Egyháznak kétezeréves tapasztalatai vannak, ezért az esz­mék és irányok hullámzását, apályát-dagályát megszokta, nem veszi túl­ságosan tragikusan, de az egyes ember legfeljebb 5—6 évtizedes tapasz­talatokkal rendelkezhetik, egész természetes tehát a csődbe jutni látszó mult kultúrájával szemben a kétség, a kishitűség. Vizsgáljuk meg ezért, milyen is a mának az életstílusa, milyenek a jövő kilátásai. A mai emberöltő elgépesített, leegyszerűsített és tömörülő. A gépet nemcsak használja, hanem tiszteli és szereti is. Mindenesetre jobban ér­dekelik a motorok és találmányok, mint az elvek, érvek és rendszerek. Mivel a gép a szellem nagy diadala a természet felett, el is bizakodik és önmagát imádja. Az embernek szerinte semmi sem lehetetlen többé, jogos tehát a Teremtőjétől elidegenedett, elhidegült és a másvilágból ki­vetett, csak a jelen világában élő embernek a megrajongása. És mert a lélek nem tud hit nélkül élni, főként nem az európai, a kereszténység Istenét meg elveszítette, ezért a veszteség folytán támadt üres térbe be­vonultatta valláspótlónak a közös termelés, a mindenható állam és a dia­dalmas fajiság, vérszülte boldogság mítoszát. A mai emberöltő egyszerűbben, közvetlenebben, de egyben ösztö­nösebben, szinte ősállapotosabban él, mint a világháború előtti nemzedék. Nincsenek rossz idegei, hiába akarják ráfogni, hogy dekadens. Bomló ko­runk gyermekei nemcsak testileg fejlettebbek, hanem olyan állandó ideg­feszültségeket is kibírnak, amelyek előbb elképzelhetetlenek voltak. Lel­kesednek az erőért, a természetért, a sportért, az egyszerűbb szórakozá­sokért. Okoskodni és érvelni nem szeretnek, a vitákat vállvonogatással, hahotával, ha jónak látják, ököllel intézik el. Nincsenek kétségeik, hanem feltétlen hisznek annak, aki tekintély előttük. A tekintély nekik termé­szetesen csak az, aki a fajtájukból való, de náluk mégis különb, aki vezér és egyben pajtás is. A mai emberöltő lelke végül a tömörülésre, a közös és társas életre hajlamosabb. Egyre csökken az egyéni ízlés, értékelés, elgondolás és kez­deményezés. Helyette közösségbe tartozni, a tömeggel együtt vonulni, vezér alá tartozni, forradalomban vagy ellenforradalomban együtt ki­robbanni, neki életszükség. Ma ezért, holnap azért odaád mindent, hisz látja a földi dolgok állhatatlanságát, bizonytalanságát. Ez az elgépesített, leegyszerűsített és tömörülő élettípus a múlttal tehát nem törődik, a jövőért nem izgul, csupán a jelenben és a jelen­nek él. Éppen ezért hála, kegyelet nála szinte ismeretlen. Ideálja a fia­talság, amely tud mohó és szertelen lenni, ha a jelen telt pohárral kí­nálja, de tud néma elszántsággal lemondani is, ha ezt a jelen úgy kívánja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom