Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1936

I. Szent Mór pécsi püspök jubileumára

9 A jövő sem gondja, a másvilági jövő sem. A másvilág, a halhatatlanság iránt döbbenetesen kevés az érdeklődése és érzéke, viszont a kockázattal és halállal vérszerződést kötött. Nálunk mindezt oly kevesen veszik észre, sokan épen a vezető középosztály tagjaiból oly nyugodtan élnek és csak megmosolyogják vagy legazemberezik az új mozgalmak jelenségeit és vezetőit. Viszont mások egészen sötéten látnak és hangos szóval hirdetik, hogy meghúzták már a lélekharangot, javában éneklik már a Circumdederuntot az európai keresztény kultúra holtteste felett, hazánkban sem késik, ami egyelőre itt múlik. Mit lehet, hogyan lehet itt cselekedni? Van-e ebből kibontakozás, van-e itt mentési lehetőség? Igaz, aki nem tud és nem akar olvasni a történelem könyvéből, azon persze nem lehei segíteni. Igaz, jaj nekünk jelenvalóknak, mert mi is megérjük a pusztulás utálatosságát, a tegnap romjait a holnap küszöbén. Viszont, ha a tegnap emberét nem lehet és nem is kell megmenteni, ha a mai emberöltőre nem lehet teljesen rábízni a holnapot, meg kell teremteni a harmadik élettípust és ennek kell átvennie a vezérséget. A mostan nagy csődjének jóvátételére, felszámolására csak egy út van: áruló írástudók, megfutamodott királyok, zászlóthagyott, elönzősödött vagy elgyámoltalanodott vezetők, elnyárspolgárosodott arisztokraták helyett új vezérek, új vezérréteg, új szellemi és erkölcsi előkelőségek kellenek, akik vállalják az örök értékeknek, az évezredes európai kultúra igazi kincseinek: az igaznak, jónak és szépnek, a szeninek vezérségét. De ez nem megy igaz hit nélkül, melynek forrása és kezessége a keresztények Istene, nem megy szent felesküvés nélkül, melynek zászlói az Egyház szentjei. Elég volt az észszerűsített társadalomból, most szívszerüsítsük a világot. Állítsuk újra a csődbe került világ szeme elé a legnemesebbszívű embereket, a szenteket. Az új vezérség egyik legnagyobb feladatának vallom szentjeink visszahódítását és a modern, névtelen szentek megszaporítását. A mában olyan mély a sötétség, olyan elképesztők a bajok, olyan nagy a bizonytalanság és felfordulás, hogy sok ilyen világító toronyra, sok ilyen természetfeletti emelőerőre, sok eszményi vezérre, sok személyes és egyetemes energiára, hatóerőre van szükségünk, hogy bajaink enyhüljenek, hogy a társadalom egészségesen fejlődjék, hogy Ázsia és Amerika betörése el ne tapossa az évezredes európai kultúrát. Ma is tiszteljük szentjeinket, de ha e tisztelet fokmérőjét vesszük, ha Istentszerető lényük, áldozatos lelkük nagyságát, hősiségét, példájuk követését földhöz, húshoz, vérhez és gőghöz tapadó énünkkel lemérjük, itt bizony nincs mivel dicsekednünk. Az egyes korok szentjeinek legendás önmegtagadása, szeretettel, részvéttel, vidámsággal, minden bajon segítő készségükkel párosított kemény, munkás és imádságos életük súlypontjának másvilágisága mind-mind olyan érthetetlen előttünk, mint az egyiptomi képírás, a perzsa ékírás vagy a rovásírások voltak megfejtésük előtt, ezért ritkán és csak kevesekre hatnak. Ezért állítjuk intézetünk ifjúsága és szülőközönsége elé Szent Mór pécsi püspökségének kilencszázéves fordulója alkalmából egyházmegyénk szentjét, apostolát, vezérét és íróját. Legyen az ő mély és töretlen hitű, fegyelmezett, alázatos, türelmes és kegyelemmel teli tudós lelke új akará-