Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1936

I. Szent Mór pécsi püspök jubileumára

7 közbenjárásukra történt csodás eseteket úgy, amint azt Benedektől és Fülöp apáttól hallotta. A szerző eredeti kézírásos példánya nem maradt ránk, mégis vele lett Mór az első névleg ismert magyar író. Legendája időrendben a legelső a magyarországi középkori latinnyelvü irodalom termékei között, amíg meg nem ismerjük a Szent István, Imre és Gellértlegendák szerzőit. E külsőleg egyszerű, de lelkében nagy ember és nagy püspök a hercegi és királyi látogatás után körülbelül egy-két évre, úgy 1070 körül húnyt el. Mikor sírba szállott, utódjára rendezett, egészen keresztényszellemű egyházmegyét hagyott, sajátmagának pedig az életszentség hírét biztosította. Valóban halála után azonnal szentnek tartották, szentnek kijáró tiszteletben részesítették. Mind a bencés szentek hivatalos katalógusa, jegyzéke, mind a római breviárium Szt. Gellért és Imre ünnepeire előírt olvasmányai, mind a történeti művek századokon át boldog és szent jelzővel dicsérgetik, emlegetik és csodákkal ékeskedő szentnek nevezik. Mindezek az előzmények arra indították a liturgikuslelkű Scitovszky János pécsi püspököt, később esztergomi érseket és magyar prímást, hogy 1845 december 8. kelettel olyan értelmű indokolt kérelmet küldött Rómába, engedje meg a Szentszék a szent püspök nyilvános tiszteletét. Az ügy nem ment olyan simán, mint Scitovszky először gondolta. Róma erősen ragaszkodott feltételéhez: tárja fel a megyéspüspök hiteles történeti adatok alapján szent elődjének állandó és emberemlékezet óta tartó tiszteletét a hívek körében, másszóval igazolja Szt. Mór nyilvános egyházi liturgikus tiszteletét. Egymásután mentek Rómába a memorandumok, emlékiratok, onnét pedig folyton jöttek az újabb és újabb és egyre súlyosbodó ellenvetések. Végre a negyedik felterjesztés véglegesen legyőzött minden akadályt úgyannyira, hogy 1848. július 22-én a rítus-kongregáció valamennyi bíborostagja egyhangúlag hozzájárult Szent Mór nyilvános tiszteletének engedélyezéséhez. Szent Mórnak tiszteletét a Szentszék tehát engedélyezte, mert a döntést IX. Pius pápa még augusztus 4-én szentesítette. Célt értek tehát Scitovszky János összes törekvései, amelyekért a szent ügyben négy nehéz éven át annyi kitartással harcolt. Azóta e nyilvános tisztelet újra életbe is lépett; az a szent férfiú, aki valamikor a pécsi székesegyházat újraépíttette, felszentelte, aki e templom oltárán bemutatta az első örök áldozatot, az most már az oltár felett ragyog mint szent és tiszteletben részesül, mint boldog. De nemcsak életbe lépett kultusza, hanem folyton erősödött is, a hívek szeretettel fogadták és felkarolták. Ennek bizonyságai: október 25-i ünnepének megbecsülése, a Mór-litániák, a székesegyházi Mór-kápolna, Szent Mórnak a pécsi egyházmegye második patronusává nyilvánítása, a Szent Mór-Kollégium virágzása, a kilencszázéves pécsi egyházmegyének 1936. évi Mór-jubileuma és ez évforduló alkalmából megjelent Szent Mór-Emlékkönyv. ,,Ó Szent Mór püspök, vedd buzgó könyörgésünket, nyilvános tiszteletünket, hódoló szívünket! Emeld áldásra kezedet, kérj békességet népednek, pécsi híveidnek!" Egészen modern olvasóink között bizonyára lesz olyan, aki Szt. Mór életrajza olvasása közben azt mondja, igaz, hős, aki önmagát a másvilágért legyőzi, tehát az aszkéta is, és ez volt Szent Mór is, de lehet-e ma Mór tiszteletét és követését ajánlani az embereknek, különösen ma, amikor Európa sorsdöntő óráit éli, manapság, amikor idegen eszmék,