Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935
III. Új épületünk
12 dieritia et gratiarum actio .... legyen e hely mindig az erény és jó tulajdonság forrása. Majd az iskola legszebb helyére tette a megszentelt feszületet, védelmül, hogy a világ minden gonosz támadása a szent falakon vereséget szenvedjen. A püspöknek, a hűséges öregdiáknak kezei áldásra emelkednek, mindenki térdre hull: Benedictio Dei omnipotentis, Patris et Filii, et Spiritus Sancti descendat super hanc domum, super omnes habitantes, docentes et discentes in ea, super nos omnes et maneat semper. Amen. Az ének- és zenekar hangja betöltötte a teret, az iskolát: Domine, salvum fac Abbatem nostrum Adolphum . . . áldd meg Isten a Ciszterci Rend nagy építő apátját. Az egyházi szertartás befejezésével a közönség az intézet dísztermébe vonult, ahol 11 órakor kezdetét vette az iskola avató ünnepsége. A Hymnus eléneklése után Werner Adolf apáturunk mondotta el gyönyörű megnyitó beszédét: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Mélyen Tisztelt Vendégeink! Kedves Szülök! Kedves Ifjak! Elsősorban szívem mélyéből köszöntöm a vendégközönséget, amely a Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos-gimnáziumának felavató ünnepére ide összegyülekezett és különösen hálás szívvel köszöntöm a kultuszminiszter Ür Önagyméltóságát, hogy eljött ide közénk és ezzel ezt az ünnepet országos ünneppé avatta. Jól tudom, hogy ő figyelemmel kíséri a nemzet életműködését és a nemzet élniakarását s a nemzet életerejét látja abban, ha akármilyen formában lelki, szellemi, erkölcsi ereje nyilatkozik meg a nemzetnek. Ez a mai ünnepély, az új gimnázium felavatása is a nemzet életerejének egyik biztosítéka, biztosítéka annak, hogy a magyar nemzet fel fog támadni. — Az első szó, amely a magyar Ciszterci Rend újjáépített pécsi Nagy Lajos-gimnáziumában felhangzik, nem lehet más, mint az, mely a hála és az alázat mélyen meghajló zsámolyáról száll fel a Mindenhatóhoz, aki elindította és most a megvalósuláshoz segítette régi, szent, rendi és magyar szándékunkat. Legyen ez a rendház és ez a gimnázium a kövek és szivek folyton tartó dicsérete és dicsősége az Ürnak, legyen Egyházunk és Hazánk szent helye, ahol töretlenül világítson és melegítsen a ciszterci lélek szent csipkebokra. — A történelmi élet nagy fejezeteinek kijáró áhítat fogja el a lelkemet, amikor e falakra tekintek. Űj kövek, friss színek, az új idők stílusának ihletében ragyog körülöttem a gimnázium. S mögötte emelkedik halkan s egyszerű monumentalitással a régi rendház és gimnázium anyai csendességének és békéjének ősi sziluettje. Két ház! Az egyik a régi, az áldott Alma Mater. Talán nem sértem meg a történelmi érzést, ha azt merem mondani, hogy a Székesegyház mellett tulajdonképen ebben az otthonban dobogott Pécs szíve és itt alakult ki ennek a nemes városnak finom lelke. — Ügy áll itt századok óta, mint Pécs városának világító tornya. Alatta sodródott el viharos századoknak fényes és borús folyása; mellette nőtt fel hitből, harangzúgásból, tudományból, művészetből, hazafiságból a város kultúrája. Ide tekintett föl az az ébredő kis diákszem, amely a mult világosságát akarta látni, erre borult rá küzdő apák pillantása, ha az élet küzdelmeiben megingott hitüket és reményüket akarták megerősíteni s itt álltak meg az öregek, akik alkonyodó életüket idehozták, hogy hadd aranyozza azt meg még egyszer átélt ifjúságuk fölragyogó szépsége.
