Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

3. Kiss Albin: Az ősi Alma Mater.

13 nok egy darabjával evezi reá az élet vizeire s mikor a szelleme később a saját múltjába visszarepül, egyéniségének elemei között szükségképen észreveszi azokat az eszmecsirákat, amelyeket oktatóinak, nevelőinek köszönhet s a lelki filiationak édes melegsége hullámoztatja át a szívét. IIa világnézeti alaporientációjára eszmél. azonnal megkezdődik a szellemében ama tanárainak lélekjárása, akik az ő argumentációjuknak hozzá közel ereszkedő, szimpatikus erejével törögették előtte az utat s a kathedra mögött az egymást váltogató szellemalakok között a legmarkánsabban az ő lélekarcaik tűnnek a tekintete elé. Ha az ő választott szakhivatására gondol, újólag egy-egy nevelő-oktató transparent-képe bontakozik eléje, aki talán bizonyos ismeretkörök iránt tanúsított, eleven lelkesedését a szívébe s szellemébe sugározta s a felébresztett érdeklődésben kiépítette azt az aranyhidat, amelyen az ő pályájához megkívántató tudományos ismeretek oromzataira vezette őt. IIa az élet idősebb colonusa az ö kisdiák-korára visszagondol, észre fogja venni, hogy akkor a tanárok úgy magasodtak eléje, mintha más csillagzatból röppentek volna a földre s mintha valami magasabbrendű lények lettek volna. Az élet átlagos rendjében azonban elkerülhetetlen e tekintetben bizonyos kiábrándulás. Az 'skolai tanítási cél s a fegyelmi szabályok képviselete talán természetes és magától értetődő dolognak tetszik a nyugodtabb s ambíciózusabb tanulói természetek előtt: azonban ólomsúllyal nehezedik azokra az ifjakra, akiknél a becézett és korábban szabadjára eresztett fizikai s pszichológiai alkat talán a középiskolában találkozik először komolyabb s energikusabb normatív elvekkel. Ezeknél a kathedra a terror s a fájdalmas emlékek szimbóluma s, ha egyéni hajlandóságaikat sokáig nem sikerült beletörni az iskolai követelmények igájába, még évek múlva is riadozással tekintenek feléje s szívük hevesebben feldobog, ha az utcán egy oly ruha suhan el mellettük, aminőben régi oktatói jártak. Ám az iskolai élet folyamán a tanárokról kialakult kedvezőtlen ítélet jogos alapokra is támaszkodhatik. A tanár is ember s, ha szerzetespapi ruha van is rajta, sokszor revelálhat gyengeségeket. Amikor belép az iskolába, nem hagyhatja az ajtón kívül esetleges lelki sebeit s nehéz érzelmi világa könnyű szerrel teheti nyomasztóvá az iskola levegőjét. De a temperamentuma is igen gyakran nehezen viseli el azokat a próbatételeket, amelyek elé egy eleven s a regula terhét berzenkedve viselő osztály állíthatja. Az ifjú szívekben időnkint igen tartós nyomokat hagy hátra az ilyen órák emléke s elég gyakran megesik, hogy nehéz álmaikban később' is, mint valami boszorkánynyomás, marcangolja őket tovább. Nagy átlagban azonban a gyermekévek folyamán hullámzó ítélet mégis csak a tanárok javára szokott átbillenni. Gondviselésszerű s nagyon szimpatikus jelenség, hogy a tanítványi lelkek az ő átmeneti érzelmi befolyásoltságuk után nagy hajlandóságot mutatnak az értelmi alapokon nyugvó, tárgyilagos ítéletekre. Talán azért van ez így, mert az iskola falai között elvonuló viharfelhők mögött is megsejtik a szeretet s jóindulat ragyogását; vagy talán azért, mert az iskola életében észreveszik az élet iskolájának karakterisztikus jegyeit, ahol nem csak simogatás, hanem nehéz lelki megrázkódtatások is várnak rájuk, amelyek elviseléséhez nagyon jó. ha ott kapják meg az első leckéket az iskola falai között. Ha a kathedráról a padokra vetjük tekintetünket, a drága élményeknek ismét egész sora vonul a szemeink elé. Keressük ott a helyünket, keressük azokat. akik mivelünk évek hosszú során át oly aranyos sorsközösségben voltak. Talán nem csalódunk az ítéletben, ha azt állítjuk, hogy a gyakorlati élet küzdelmeiben csak a legritkább esetekben fonódnak össze oly meleg testvéri kötelékkel a lelkek, mint a középiskolák padjain. Az egyetemen s a szakpályákon is talál-