Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

3. Kiss Albin: Az ősi Alma Mater.

III. Az ősi Alma Mater. A mi jó főigazgatóink mellett, akik majdnem azonos időben léplek ál az örökkévalóság küszöbét, a mi régi iskolánk is nekrologra szorul. Amikor valamely család egy, az ősöktől örökül kapott, ódon imakönyvet forgat, akaratlanul is édes melancholia szállja meg a szívét. Lehet, hogy a könyv esztétikailag igen sok kívánnivalót hagy fenn. A táblája az enyészet jeleit hordozza. Lapjai különváltak s elrongyolódtak. A forgató ujjak vagy épen a rálehelt csókok sötét nyomokat hagytak rajtuk. Az imaformulák is a régi idők patináját hordozzák, amelyekkel a fejlettebb ízlés nehezen tud megbarátkozni. Ám a szellemük átsurran az észlelt fogyatkozások fölött. Csak azt veszik észre, hogy őseik buzgósága az imakönyvben foglalt eszmékben s az általuk felvert érzelmi hullámokban öltött kristályalakot; hogy szemük elé lobban az a fényforrás, amelynek sugárzata és melege az ö lelkükbe is áthatott. S némi csendes elmerengés után úgy tetszik előttük, mintha gloriola csillogna az ódon könyv fölött. Valami hasonló lelki hullámokat érzünk a mi régi iskolánk kontemplációt jánál is. IIa idegeneknek esik rá a tekintete, ők a modern vívmányok s a fejlettebb ízlés mértékével látnak törvényt fölötte. Észrevevén, hogy a termek szűkösek, a folyosók sötétek s a felszerelés az idők nyomait mutatja, könnyűszerrel elkészülnek a reávonatkozó, kedvezőtlen ítélettel. Akiknek azonban a gyermekkori s ifjúsági évei itt teltek el ezek között az ódon falak között, édes-bús emlékeik színes fátyolán át tudnak csak szemlélődni fölöttük. Ügy van berendezve az emberi természet, hogy sokszor a legjelentéktelenebb érzéki jelek is a legdrágább lelki élmények egész raját idézik fel a tudatalatti világból. Mint szerves elemek olvadnak bele az egyéni múltba s nagyszerű konstruktív eszközei lesznek a mi ifjúkori eszményeinkkel való találkozásnak. A vén diák tekintete ráesik az öreg, színevesztett kathedrára s lelkének villanásaiban régi tanárainak arcvonásai bontakoznak ki mögötte. Úgy lehet, hogy ők már régen a halál árnyékában pihennek: megidézett szellemük így is mozgalmas életet tud varázsolni a csendes falak közé. Szemeik mintha fürkészve vizsgálódnának a tanítványok fölött. Ajkaik mintha a nagy idők hallgatása által meg nem szakított folytonosságban végeznék az örök tanár oktató munkáját. Energiáik mintha újra sugározni kezdenének az értelmek és szívek felé — a régiekhez hasonló tüzeket gyújtva ki, áramlásokat indítva meg a tanítványok belső világában. Valaki azt mondotta egyszer, hogy ahány hajó indul el a tenger árjain Amerika felé, valamennyi Kolumbusnak tartozik hálával, mivelhogy szellemével s törhetetlen akaratával ő mutatta meg először az új világ felé vezető utat. Bizonyos értelemben ugyanezt mondhatjuk a tanítványoknak a nevelő-oktatókhoz való viszonylatáról. Az ifjú nemzedék, akár öntudatosan, akár nem, a tanárok lelké-