Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1931

•6 Nagy nemzetek tömege, régi nemzeti kultúrával, nem érzi ezt a veszedelmet és Anglia, Franciaország, az egyesült Németország és az egyesült Itália ereje épen abban van, hogy régi nemzeti civilizációt és kultúrát teremtett magának, melynek még külsőségeihez is mereven ragaszkodik. Mi, kisebbek és kultúra dolgában fiatalabbak, ezeknek szinte kész prédájuk vagyunk. E tekintetben is rajtunk iil a kis nemzetek átka. De semmi sincs elveszve addig, amíg nyelvünk eredetiségét, sajátosságát, szellemét és formáit meg tudjuk védelmezni és fenn tudjuk tartani. A nyelv oly hatalmas varázserő, mely mindent, embert, társadalmat át tud alakítani, amíg maga át nem alakul. Az ilyen átalakulás és ízléstelen nyelvkeveredés pedig észrevétlen kezdődik és ragályos gyorsasággal terjed. Sohasem tudjuk, sőt ügyet sem vetünk reá, hol és mikor leheljük be a tuberkulózis bacillusát. Csak akkor vesszük észre, mikor elkezdünk köhögni és lappangó láz emészt bennünket s egyszerre csak ott vagyunk a halál árnyékában. Egész műveltségünk hordozójának, drága, kincses szép magyar anyanyelvünknek megvédésében egyértelmű, közös, nagy összefogásra van szükség, mert annak mindnyájan felelős őrei, gondviselői vagyunk. Tehát az egész művelt magyar közönségnek részt kell vennie a magyar nyelv védelmében: íróknak, költőknek, tanároknak, az igehirdető papoknak, a közéleti embereknek: ügyvédeknek, orvosoknak, bíráknak, katonáknak, tisztviselőknek állandó érdeklődésükkel, szerető gondoskodásukkal és segíteni akarásukkal azon kell lenniük, hogy nyelvünk fejlődési folyamatának medre könnyelműségünk és renyheségünk folytán el ne iszaposodjék, mert akkor el vagyunk veszve; mert nyelvében él és virul a faj, a nemzet és nyelvének tisztaságában él a nemzeti gondolkodás és érzés, tehát a faji lélek és ha a nylv nem tud mi közöttünk és mi bennünk megélni, akkor magunk írtjuk ki a magyar föld színéről! A magvar nyelv tisztaságáért vívott közel félszázados küzdelmek a háború után, ha erejükben nem is, de hatásukban aláhanyatlottak. Nemcsak a korábbi közömbösség árnyéka jelent meg mögöttünk a nagy világmészárlás nyomában, hanem az újabban keletkezett irodalmi szekták tévelygése is! Másfelől tisztán fel lehet ismerni, hogy kitűnő nyelvtudósaink felbecsülhetetlen munkássága egy maga éppen annyira nem elég nyelvünknek az újabb ártalmaktól való megvédésére, amint nem elég és nem is lehet elég semmiféle tudományos érdem a nemzeti kultúra föllebbemelésére sem, ha nincs olyan közbenső irodalmi munka, mely a tudományadta nehéz kincset, hogy úgy mondjuk, aprópénzre váltva, a nemzet életforgalmába belevegyítse. Az elméleti magyar nyelvtudomány ma már örvendetesen magas fokon áll és több kiváló tudományos műhelye is van. Ilyen a Magyar Nyelvtudományi Társaság és kitűnő folyóirata, a Magyar Nyelv. Továbbá Simonyi Zsigmond öröksége, a Magyar Nyelvőr, egykor Szaroas Gábor lapja. Akadémiánknak is van egy jeles Nyelutudoinányi Bizottsága és egy kitűnő folyóirata, az Irodalmi Közlemények, azonfelül pedig ott van az Irodalomtörténeti Társaság és annak szintén kiváló folyóirata, az Irodalomtörténet. — Többé-kevésbbé mind foglalkoznak is a nyelv és iro dalom művelésével,azonban munkásságuk oly magas és elvont atmoszférában, szinte légüres térben folyik, hogy úgyszólván semmi hatásuk nincs a laikus nagyközönségre, még Íróinkra is alig! Nem olyan könnyű dolog a magyar embert, a magyar közönséget tartósan és eredményesen ráeszméltetni hanyatló nyelvszeretetére, illetve nyelvi érzéketlenségére. Milyen becsületes igyekezettel, szakavatottsággal, módszeres hozzáértéssel, sok-sok szeretettel, szépen megírt jeles és érdemes könyv jelent meg a magyar könyvpiacon néhány évvel ezelőtt Vadnay Tibor államtitkár tollából, amelynek