Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1931

•18 szellem vette programmjába ennek az elhanyagolt tudományágnak művelését. Egyelőre egyébfajta ismeretkörök függelékeképen, de megvan rá a remény, hogy lassankint a szó szoros értelmében vett szakpedagógiára is rá fog kerülni a sor. J. Wilbois a szociológia területéről lép át a pedagógia mezőségeire. A nevelés célját abban látja, hogy az ifjú nemzedéket reásegítse a jövő társadalmába való beilleszkedésre. Ép azért a fő irányító gondolatokat azoktól a testületektől várja, amelyekbe a gyermek fejlődése arányában mindegyre öntudatosabban fog felszívódni. Ilyenek a termelés és forgalomba-hozatal korporációi, azután az állam, az egyház s a család. Wilbois elgondolása utilitáriusnak tetszik. Jól eső érzéssel vesszük azonban tudomásul azokat a magas gondolatokat, amelyeket a műve végén, kissé félénk hangon, megcsillogtat előttünk. Szerinte ugyanis az életszentség' s az erény a legfőbb lényegi értékei a földnek. Sikert aratni — iires szó. Termelni - nem elég. A mi hivatásunk messze túlszárnyalja ezeket a fogalmakat. Eme távoli célkitűzéseket, amelyek az ősi hit reminiscentiái nála, azoknak szánja, akik mernek együttérezni vele. Lényegében ugyanez a programmja annak a tudós egyesületnek is, amelynek Société du Redressement Francais a neve. Az általa 1927-ben tartott értekezlet eredményeiből kiemelendő, hogy az új nevelési rendszert az emberi értékről megalkotott pontos fogalomra kívánja felépíteni s friss nevelési ideál megvalósítását a pedagógia iránt melegen érdeklődő és áldozatra is kész egyének tömegeitől várja. A társaság tagjai közül Desjardins igen elvenen fájlalja, hogy a vallási közömbösség épen a leghatalmasbb lendítő erejétől fosztja meg a nevelést. A biológia is sok hasznos adalékkal gazdagította a pedagógiát, kivált Marcel Nathan s Robin művei révén. Az ide vonatkozó vizsgálódások sűrűen reáirányították a figyelmet a sexuális kérdésre, amely tekintetben a francia szellem igen ellentétes eredményeket produkált. Nagy körvonalakban az az álláspont kerekedett túlsúlyra, amelyet Verdier párisi érsek is vitat, hogy a mérsékelt és finom nemi felvilágosítások a szeretet és igazságosság kötelességei sorába tar toznak. A pszichológiai pedagógusok sorában Frieden részletesebben Mendousse elég tetszetős, de nem minden pontjában helyeselhető alapelveit ismerteti meg velünk. Szerinte a pubertás előtti korban tartózkodni kell a közvetlen nevelői beavatkozástól. Az ifjú korban pedig inkább a nevelésre, mint az oktatásra kell vetni a hangsúlyt. A fejlődés utóbbi fázisában levő ifjúnak a szabadság legyen az éltető levegője s szívében oly mérvű bizalmat kell felébreszteni, hogy ne habozzék feltárni a legtitkosabb gondolatait sem a nevelők előtt. Fel kell használni minden lehető eszközt az egyéni kezdeményező erő épségben tartására: erőszakot csak akkor szabad alkalmazni, ha önmagától nem emelkednék a tudás és erkölcsi erő ama fokára, melyre neki, mint felnőttnek, leszen múlhatatlanul szüksége emberi s szociális kötelességeinek teljesítésénél. Ugyanebben a kategóriában Pierre Frieden igen meleg szavakkal emlékezik meg Alfred Binet-ről, akit a francia tudományos világ érdeme szerint sohasem méltányolt, de akit a kísérleti nevelés ügyében kifejtett, hangyaszorgalmú kutatásaiéit a francia tudományos pedagógia egyik igen tiszteletreméltó alapvetőjének kell tekintenünk. A Az előre bocsátott szemelvények eléggé sejtetik a nehézségeket, amelyekkel a vállalat szerkesztőinek az ő ideális céljaik kitűzése közben küzködniök kell. Igen súlyos ütközőpontot képvisel mindenekelőtt az a lelki strukturális