Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1931

•13 alig szükséges, hogy mindezek a középkor szellemi közösségéhez viszonyítva nagyon is alárendelt jelentőséggel rendelkezhettek. A világháború valamiképen ösztönző, sőt kényszerítő hatalmasságot képviselt a népek között meglazult szellemi kapcsolatok újra-felvételére. Az a közös átok, amelyet ez a nagyarányú katasztrófa az emberiségre zúdított, sok előkelő szellemben ébresztette fel azt a gondolatot, hogy a kizárólagos egyéni, vagy nemzeti individualizmus nem lehet az életlehetőségek szolid fundamentuma. Ez a lelki tényező alkalmas korlátozásra s egyben kiegészítésre szorul az egyetemes emberi szempontjából, amelyre ösztönös érzéseink is utalnak s amelynek elhanyagolása képezi a legmélyebb pszichológiai okot a mi megnehezült életviszonyaink megfejtésére. Ebben az érdemben a pedagógia területén nagyszerű előmunkálatnak tekinthető ama 33 tudományos egyesületnek megalapítása, amelyeket Schneider részletesen bemutat s amelyek a neveléstannal foglalkozó szellemek testvéri együttműködését tűzték ki maguk elé vezérlő gondolatul. Minthogy a nemzetközi neveléstudomány fogalmi köréhez igen változatos értelmezések fűződhetnek, Schneider — a szóban forgó vállalat létjogának megokolása után — kötelességének tartja, hogy pontosan körvonalazza azokat a kereteket, amelyeken belül a munkatársaknak az egységes, közös cél megközelítése érdekében mozogniok keli. A jelen folyóirat nem kíván sem az ú. n. Auslandspaedagogik szolgálatába szegődni, sem az ú. n. Vergleichende Erziehungswissenschaft közlető szervévé alakulni. Nem zárkózik el a pedagógiai valóságok rajzától: nem kapcsolja ki az ő munkaköréből a nevelési elméletek és rendszerek egybevetését: a legfőbb súlyt azonban mindazoknak az okoknak felkutatására veti, amelyek az egyes népek pedagógiájának nemzetileg tipikus jellegét megmagyarázzák. Számba jönnek itt a népkarakternek a neveléstanba is beletestesülő vonásai, az általános műveltségi állapot, a föld, a klima, a világfelfogás, a társadalmi berendezkedés, az idegen népek kuturális hatása, röviden szólva mindama tényezők, amelyek, mint gyökérszálak, tudják ellátni a maguk tápláló nedveivel a genetikus pedagógiát. A kitűzött vezércsillagok szemmel-tartására azért is nagy szükség van, hogy eme tudományág megszabaduljon azoktól a kísértő szellemektől, amelyek önállóságát szinte állandóan veszélyeztetik. Vannak, akik a pedagógiát alkalmazott szociológiának tekintik, amint voltak számosan, akik alkalmazott esztétikát, logikát vagy pszichológiát láttak benne. Az ilyen felfogás tehetetlenségre kárhoztatja a pedagógia nativus erőkészletét. A forgalomba hozott jelszavak, amelyek törvényeket kívánnak szabni a neveléstudománynak, néha igen tetszetősek, mint pl. a Népszövetség béke-gondolata, amelyet az iskolák révén akarna megvalósítani (V. ö. World peace trough education, Lund, 1931.). A pedagógusok közül azonban sokan aggodalmaskodva fogadják s a szorosan vett nevelői gondolatszféra határsértését látják benne. Hasonló alapon jogot formálhatna egy gazdasági rendszer, vagy egy államforma is az iskolák bilincsekbeverésére, mint ez pl. Oroszországban történik. A pedagógusok nem szűnhetnek meg azt az álláspontot képviselni, hogy a nevelési folyamat célja az ifjú nemzedék egyetemes emberi tulajdonainak kiteljesítése (III. 396.) Az ily módon a tanítványokban felraktározódó értékes vonások később a maguk önkéntes erőivel állanak a közboldogulás szolgálatába. Ez a felfogás hatalmasan megfokozza a pedagógiának, mint fiigetlen tudománynak a jelentőségét. Bizonyos feltételek fennforgása nélkül azonban, amelyekről később teszünk említést, könnyen circulus vitiosusba vezet. Schneider állásfoglalásának tudomásul vétele után érdemes dolog a folyóirat néhány más munkatársának felfogásával is megismerkednünk, hogy a mo-