Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1930

7 egyén a nagy szellemek országútjain s kultúrműveik távlatában mindenkor gazdag irányító gondolatokat, sok ihletet, ösztönző erőt talál, A filozófiának s a pedagógiának nem csak hasznos, de szükséges is azokkal számolni, ha a maguk fejlődésében új fokozatot akarnak elérni. Csupán kizárólagos igényeiket vesszük tagadásba a pedagógiai cél megállapításánál Részben azért, mert itt az immanens alanyiságnak jut a döntő szerep. Részben pedig azért, mert mindkét elmélet alapját és eszközét a kultúrjelenségek szellemi felértése s átélése képezi s így a pedagógiai cél szembetünőleg egyoldalú s partikuláris jelleget ölt. Mi lesz azokkal az ezrekkel és milliókkal, akik az értelmi képzés nehéz elméleti dresszúráján nem mehetnek át? Ha a kultúrpedagógiára eszmélünk, hány ember fog az intelligensek közül is akadni, aki Husserl Wesensschau-jára, a dolgok lényegének kiérzésére s maga előtt való megjelenítésére, vállalkozni tud ? A modern gondolatok árjából kiragadott, néhány irányzatot próbáltunk megvizsgálni a pedagógia szemszögéből. Úgy találtuk, hogy az immanens pedagógiai ideál megállapítására vonatkozó törekvések valami tehetetlen vergődés számába mennek. A kilátások annál kedvezőtlenebbek, mert a bölcselet mezőségeiről egyidőben különböző irányú szelek is fújhatnak át a pedagógia területére. Elég lesz itt Marchesini padovai egyetemi tanár egy munkájára hivatkoznunk, aki a bölcselet és a pedagógia kapcsolatát az eddig tárgyaltaktól elütő vonatkozásokban mutatja be előttünk (Disegno storico delle dottrine pedagogiche, Roma, 1925. 299. ss.). Úgy látja, hogy egyes korszakok értékítéletei, vagy, ami evvel egyértelmű, közszellemei az emberi természetben rejlő energiák egyikének vagy másikának erőteljesebb hangsúlyozódása révén alakulnak ki. Néha az értelem, máskor az érzelmi világ, vagy az akarat jut uralkodó szerephez. Az emberi lélek története évezredek óta ezen fejlődési fázisok váltakozásában áll. A hullámhegyre szökött kategória diadalmasan járja be a világot, de következetesen eljön az idő, amikor a bizalom meginog iránta. így alakulnak ki idők folyamán a bölcseleti intellektualizmus, a szentimentalizmus, a voluntarizmus, vagy az öntudatlan lételemek bölcselete. Nem szándékozunk itt mindezen filozófiai elgondolásoknak a pedagógiában felvert hullámait részletes vizsgálat tárgyává tenni. Csak annak megállapítására szorítkozunk, hogy Marchesini, aki ép úgy immanens alapon keresi a pedagógiai ideált, mint az előbbi elméletek képviselői, a tárgyalt irányzatok egyikében sem tud megnyugodni. Érvei részben a bölcselet fegyvertárából valók, részben pedig a pedagógiai értékek üde, friss sugalmazásai, gyakorlati vizsgálódásaiban megkapóan igazolva Theodor Litt ezen figyelemreméltó megjegyzését: Minden világfelfogás foglal magában bizonyos pedagógiai követelményeket, akár kifejezett, akár eiburkolt formában. De viszont minden pedagógiai ideálalakításban is rejtőzik bizonyos világnézet, amely a nevelés munkájában megérzett szükségletek révén felkívánkozik az általános világkép elemei közé. (I. m. 12—13. 11.). Ha az okokra irányítjuk figyelmünket, amelyek a pedagógiai cél megállapítására törő tudományos rendszerek sikertelenségét megmagyarázzák, először is mindenesetre a probléma belső természeti súlyára kell utalnunk. Hisz a pedagógiai orientáció végelemzésben az emberi rendeltetés kérdése. Ez pedig közismerten az emberi szellem legnagyobb keresztjei közé tartozik itt az átmeneti létben. De az is kétségtelen, hogy a modern szemlélődések elvi alapjai is akadályozzák a megnyugtató megoldást. Kant ideje óta a tudományos világban prestigekérdéssé lett az ú. n. immanens kutatási módszer, amely a megismerést a szorosan vett empirikus területre korlátozza és semmiféle olyan szellemi rezdül etnek, vagy gondolatkategóriának, amelyet transscendensnek, a közvetlen tapasztalatok határain túlterjedőnek tekint, nem ad honossági jogot a tudomány birodalmában. Ez az állásfoglalás kivált a vallást, a rajta nyugvó erkölcstant s a metafizikát kivánta