Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1926

11 Hatalmas erejű szónoklatát a szívet, elmét lefogó valóra eszmélés komolyságával fogadta a közönség. Utána az intézeti énekkar Oyomlay „Magyar Jövő Himnusz"-át adta elő átérzéssel, teljes precizitással. Most az emlékmű megkoszorúzására került a sor. Elsőnek Nendtvich Andor kir. tan , polgármester Pécs város közönségének díszes koszorúját ajánlotta fel ünnepélyes, szép szavak kíséretében: Azok, akik ez emlékmű hosszú időre szóló tanúsága szerint hősi halált haltak, ennek az intézetnek a növendékei voltak. Itt csepegtették szívükbe a hazaszeretetet és a hazáért való áldozatosságot. Amikor, ma díszes emléktáblájukat leplezzük le, hálával gondolunk az intézetre. Legyen áldott az emlékük és legyen áldott az intézet is. Azt kéri, neveljenek a ciszterciták még sok-sok nemzedéket és mi hisszük, hogy ezek a nemzedékek újból felépítik Nagy-Magyarországot. Baranyavármegye közönsége nevében Fischer Béla alispán koszorúzta meg az emláktáblát: — Mély megilletődéssel teszem le e koszorút — mondotta — azok emlékére, akik feláldozták életüket a mi életünkért. Legyen ezerszer áldott az ő emlékük. Legyen az ő emlékük a mi számunkra napsugár, amely felszárítja értük kicsordult könnyeinket és legyen szélvihar, amely felkelti, felzavarja csüggedő erőnket és lángra lobbantja tettrekészségünket. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének kegyeletét F. Futima Sarolta úrnő tolmácsolta meleg szavakban: — Azoknak a nevében teszem le e koszorút, — mondotta többek között — akik ott álltak a hősi halottak bölcsőjénél: a magyar anyák nevében; akik féltő aggodalommal szemlélték fiaik fejlődését, akik odaadták fiaikat a haza védelmére ós akik mikor azok elestek, azt mondották, hogy ez nem lehet másként. A magyar anyák fájdalma megszentelt fájdalom. A Ciszterci Diákszövetség részéről Szuly János, kormányfőtanácsos, főrend helyezte a polgári és katonai erények fölé az elismerő kegyelet babérjait a következő beszéd kíséretében: — Az önfeláldozó, hűséges kötelességteljesítés fényes példáinak megörökítésére emelte e díszes emlékművet a pécsi ciszt. reálgimnázium tanári karának, ifjú és öreg diákjainak hazafias kegyelete. — Mi, öreg ciszterci diákok is elhoztuk a mai kegyeletes hálaünnepre koszorúnkat; elhoztuk ama belső, lelki kapcsolatnál fogva, melyben ezen Alma Materrel, annak ősi, hazafias szellemét képviselő tanári testületével és ifjúságával vagyunk. — Eljöttünk szívörömest azért is, mert valahányszor mi, öregek, a lelkes fiatalsággal lehetünk, önérzettel, az új hitnek, az új reménységnek varázserejével telik el lelkünk. Eljöttünk, elhoztuk és letesszük koszorúnkat a hála, a megemlékezés és kegyelet örök oltárára, mert a drága halottak a mi halottaink is, az ő hősi haláluk a mi zálogunk is! Ti hősök, akik a magyar becsületért, a magyar hazaszeretetért, a magyar halálos hűségért meghaltatok és meghaltatok miérettünk is, hogy mi élhessünk; ti, kik fölemelkedtetek oda, ahová nekünk feltekinteni vigasztalás és biztató remény, gyújtsátok meg szíveinkben a hűség, a hazaszeretet öröklámpáját, hogy égjen az kiolthatatlanul, s világítson a magyar éjszakában előretörő új honfoglaló magyar ifjúság számára. — Ti kedves ifjak, Magyarország egyetlen reményei, ígérjétek meg halott szeretteink, a hazáért meghalt hőseink emlékére, hogy imádkoztok a hazáért, hisz a ti imádságtok egyenesen égbe száll; ígérjétek meg, hogy dolgozni fogtok e megcsonkított hazáért, — akkor az újra nagy és boldog lesz, amit adjon a Teremtő! A Délvidéki Főiskolai Hallgatók Egyesületének koszorúját Kari Lajos elnök helyezte el „Isten, király, haza mindenekelőtt" jelszóval.