Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1925

7 voltak. Légy áldott szerető anyánk, közös Alma Materünk! Salve Alma Mater! l)e mikor 60 év után újból köszöntöm Alma Materünket, üdvözlöm az Igentisztelt Ünneplő Közönséget is jelen jubiláris ünnepünk alkalmából és köszöntöm az ifjúságot, megköszönöm a kedves, szívhez szóló szavakat, melyeket a prológus ügyes előadója hozzánk — a ciszterci gimnázium öreg diákjaihoz intézett. Igen Kedves Ifjak, hozzátok szólok, felétek fordulok egész lelkemmel, szivem minden fellobbanásával! Ti is rég letűnt idők édes-bús emlékeit bolygattátok meg emlékezéstekkel, sirva vigadó húr hangjait pendítettétek meg szivünkben és a mult emlékei az emlékezés szárnyán kedvesekké, kellemesekké váltak; igen, mert nézzetek csak lelkünkbe, ott újra éledünk, megifjodunk és ünnepi dallal zengjük felétek, hogy hajdan mi is ifjak voltunk — mint ti most, tele reménnyel és tetterővel indultunk a ti előttetek még titokzatos ismeretlen felé: az élet felé, amely élet nekünk már minden titkát feltárta! Igazatok van Kedves Ifjak, hogy mienk már csak a mult. A mi jelenünk már a mult ködébe vész el, mely szintoly szomorú volt, mint a jelen, akkor Bécs átka, most a még átkosabb Trianon gyötör bennünket! De akkor is szebb jövő hajnala derült reánk az 1807-iki kiegyezéssel és mint szabad magyarok vívhattuk a nemzetet talpra állító s naggyá tevő munka harcait! Azért ne csüggedjünk, hanem bízva bízzunk. Igaz, hogy mi már öregek vagyunk, mi vagyunk az intézet öreg véndiákjai, fiatalságunk eltűnt, tetterőnk már fogytán, de nemes büszkeséggel mondhatjuk, hogy hitünkért, hazánkért, szeretteinkért küzdve — nemes munkát végeztünk, jó harcot harcolva törekedtünk nektek jó példát adni, melyet követve, bár küzdelmes munkával, de Isten segítségével szebb élet virul reátok, mert hisz tietek a jövő és hittel, kitartással, szorgalommal, kemény gerinccel — egymást megértve, dolgozva, újra boldog lesz a magyar és a megtépett, megcsonkított hon a régi és nagy leszen, amit adjon a Teremtő! Ezen lelkemből előtörő, imaszerű óhajjal köszöntelek bennetek újból Kedves Ifjak, Kedves Fiaim! Az Isten áldjon meg bennetek! A nagyközönség mélyen megilletődött lélekkel hallgatta a ragaszkodó, hívő és a bizakodó lélek szavait és lelkes ovációban részesítette a szónokot. A beszéd elhangzása után újra az énekesek ajkai csendültek meg, Révfy: „Sír a nótá"-jának gyönyörű melódiájával töltve meg a sziveket. Erre Fischer Ferenc, Pécs, Baranya- és Somogy vármegyék főispánja jelent meg a függöny előtt és a következő ünnepi beszédet mondotta : Mélyentisztelt l'nneplő Közönség ! Iyentisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg nekem, hogy ez ünnepi alkalommal mondandó szavaimat rövid visszapillantással kezdjem nemzetünk messze, 800 év előtti múltjába, amikor a nemrég bevándorolt, a nomádélet szabadságához szokott magyar nép az új hazában még alig törődött hozzá a letelepülés szabta korlátokhoz, amikor a kereszténység világossága még alig törte át a szivek kemény kérgét és még fel-felgyultak a pogány áldozati tüzek az őserdők mélyén és az alföldi rónaság ingoványai között. libben az időben, az Úr 1142-ik esztendejében léptek az első ciszterciták magyar földre, hogy megalapítsák cikádori — a mai Báttaszék környékén — apátságukat. Ez az első betelepülés nem sokáig marad elszigetelt, mert széles látókörű és bölcs királyunk, III. Béla felismeri a ciszterci Bend tagjainak nemzetnevelő munkára való kiváló alkalmasságát s az ő kezdeményezésére a XII. század vége leié és folytatólag a XIII. században egész sora népesült be az uj cisztercita telepítvénveknek az ország minden részében. Ekkor létesül az egresi, zirci, pilisi, szentgotthárdi, pásztói és még csaknem 20 apátság, amelyek tagjaikat túlnyomóan a citeauxi francia ős anyamonostorból nyerik. A védetlen v-donok egy-egy zugában megvetve lábukat, hozzálátnak a ciszter-