Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1925

8 citák, hogy termővé tegyék az ős talajt és egyben megtanítsák a népet a földművelésre. Veritékes munkájuk közben részeseivé lesznek a magyar sors minden változatának, végigjárják a nemzettel együtt a magyar sors minden kálváriáit. És talán az anyaföld, amelyből munkájuk nyomán áldás fakad, oltja beléjük azt az érzést, amely ezt a szerzetes rendet véges-végig leginkább jellemzi: a hazaszeretetet. Az idegenből ideszakadt ciszterciták utódai nemcsak magyarok, de zászlóvivői mindazoknak az eszményeknek, amelyek a magyar nemzet fennmaradását is évezreden át biztosították. Századok múlnak el, mig a ciszterci Rend — teljesítve látván a nemzettel szemben vállalt első feladatát — níonostoraiban és gótikus templomaiban felkészül második nagy hivatásának betöltésére. Felkészül, hogy ekéje vasát immár a magyar lélekbe vágja bele s a valláserkölcsi nevelés és oktatás eszközeivel segítse a nemzetet tovább előre. Tanítói működését a Rend a XVIII. században kezdi meg s e munkája teljes kifejezésre jut azáltal, hogy 1778-ban az egri, 1813-ban a pécsi és székesfehérvári, 1878-ban a bajai, 1912-ben a budapesti gimnázium fenntartását és ellátását vállalja. A bennünket legközelebbről érdeklő pécsi gimnázium kezdeteit már a XVII. században találjuk meg a Jézus-társasági atyák kezében, akik a mai rendház és gimnázium építését 1724-ben kezdik meg és 1732-ben fejezik be. II. József alatt a tanítás világi kezekbe kerül s a napóleoni háborúk idején a pálosok volt kolostorában talál elhelyezést. Végre 1813-ban I. Ferenc király a zirci apátság kezére adja a gimnáziumot a Rend ezirányú választása folytán annak jelenlegi épületével. 1848.-ig a tanítást kizárólag rendtagok látják itt el. A szabadságharc idején az iskola a püspöki palotába és könyvtárba, majd a líceumba költözik. Az abszolutizmus korában, 1851-ben a tanítást felében a pécsi püspök által kinevezett világi papok, felében ciszterciek látják el, — míg 1866-ban a ciszterci Rend újból birtokába veszi mostani épületét és a kizárólagos tanítást. — Azóta Szalay Alfréd dr., Gebauer Izor, Inczédy Dénes, Vass Bertalan dr., 1907. óta pedig Buzássy Ábel igazgatása alatt megszakítás nélkül folytatják a ciszterciták hivatásszerű munkájukat. A pécsi gimnázium utolsó 60 éves korszakának zárókövénél állunk ma. — És ez alkalommal itt látom együtt mindazoknak a nemzedékeknek képviselőit, akik a 60 év alatt a pécsi gimnáziumot járták. Látom az első esztendők tanítványait, akik már betöltötték életük feladatait, látok az élet küzdelmes porondján álló generációkat és látom az ifjú sarjadékot tele az élet reménységeivel. S e pillanatban mindnyájukkal lelki közösségben érzem magamat, mert érzem, hogy mindannyiunkban ugyanazok a lángok lobognak, amelyeket egykor gondos cisztercita kezek élesztgettek bennünk: az igazi vallásosság, a tiszta hazaszeretet, a kötelességérzet, szóval az idealisztikus életfelfogás lángjai. Én látok többet is. Látom ugyanezeket a lángokat ezer és ezer lélekben lobogni szerte messzi téreken, mindenütt, ahol magyarok vannak és összeolvadni azzá a nagy egésszé, amit nemzetnek szoktunk nevezni. És úgy érzem, hogy ez a mai ünnep jelentőségben meghaladja a neki szánt kereteket s kell, hogy az egész nemzet, az egész magyar kultúra hálájának és elismerésének kifejezésére szolgáljon alkalmul a ciszterci Renddel szemben azért az apostoli munkáért, amelyet 8 évszázadon át e nemzet és kultúrája érdekében végezett. Hölgyeim és Uraim! A ciszterci Rend itt áll ma sértetlen birtokában annak a fegyverzetnek, amellyel 800 esztendős magyar múltját végigküzdötte, hogy sokszorosan megnehezült viszonyok között tovább folytassa nevelő munkáját. Nekünk mindnyájunknak kötelességünk, hogy ezt a munkát bízó lélekkel és szeretettel támogassuk, mert bizony mondom, annak eredményességében rejlik záloga a magyar jövendőnek ! A főispán hatalmas erejű, mély perspektívájú, lelkes szeretettől és ragaszkodástól átitatott beszéde nyomán percekig zúgott a taps. Utána ismét az intézeti ének-