Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1924
VIII, Szerette is mindig az iskolát. Olyan volt, mint a jó hadvezér: a legelsőnek ment mindig az iskolába, de legutoljára távozott onnét. Kettős fáklya világította be tanári pályáját: az egyik a lelkesedés, amellyel leküzdött minden nehézséget, a másik a szeretet, amellyel az ifjúságon csüngött. Csodás érzéke van a gyermeki lélek megértéséhez és átformálásához. Épen ezért tanári pályáján nagy tudása, tiszta látása, csodás pedagógiai tapintata, jóságosan együttérezni tudó meleg szive gyönyörű eredményeket hoztak számára. Számtalan derék polgárt nevelt az egyháznak, a hazának, Székesfehérvárnak, Bajának és Egernek. Tanítványai, kik közül már sokan tanárjukhoz öregedtek, a legnagyobb szeretettel ragaszkodnak drágagyöngyös személyiségéhez és állandóan fenntartják volt tanárjukkal az összeköttetést. Csoda-e tehát, ha a szeretetnek e szelleme megbűvölte rendi társait és ezek urakká, fejükké, vezérükké és atyjukká tették, hogy ezentúl a Rend egyetemessége, a gondjukra bízott tanulóifjúság összessége fürödhessék jóságosságának és szeretetének áradó vizében. A lélek napja a szeretet, a mi lelkünk napja meg Adolf apátúr aranyszivének szeretete. Légy tehát, jóságos Urunk és Atyánk, napsugara környezetednek, szűkebb és tágabb családodnak. Fény, amely világít, amely eloszlatja a sötétséget, napsugár, a lelkek fénye, amely nem tűri, hogy a bűn penésze bennünk ellepjen, az igazság, az igazságosság, a jóság, a részvét napsugara. Légy világító, melegítő, lelkünkben szent tüzet gyújtó láng. Légy csillag, amely nekünk, napjafogyott magyaroknak megmutatja az utat, amely bennünket, az erkölcsi és területi integritást keresőket a cél felé vezérel, amelyre mindenki bizton nézhet, mert hiszen az éghez van közel. Fénycsóva légy, amely a magyar földön szórja szét sugarait, sőt a ciszterciták nagy családja révén idegen tüzeket is lobbant lángra és az a tűz, amely majd a jó Isten világosságának ós dicsőségének fényébe olvad bele akkor, ha szemed megtört fénye itt örökre lezárul. md.