Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1915

Iskolai közlemények az 1915—1916. tanévről - VIII. A tanintézet 1914-15. évi története

kongregációt, mely rendünk többi intézeteiben már oly áldásosán működik, behozhattuk volna, de már megtörténtek az előkészületek arra nézve, hogy alkalmas hely átengedése esetén, már a jövő tanévben megalakulhasson a kongregáció. Imával kezdtük és végeztük az előadásokat; a téli időszakot kivéve, naponkint szentmisét, vasár- és ünnepnapokon az ifjúság szentbeszédet hallgatott, tanulóinkat állandóan és alkalmilag a vallásos, jó erkölcsök, emberi és hazafias erények követésére buzdítottuk: hálára, alázatosságra, erkölcsi tisztaságra, türelemre, engedelmességre, szorgalomra, hazaszeretetre, törvények és törvényes feljebbállók tiszteletére, A szokott egyházi körmeneteken testületileg vettünk részt. Az iskolai ünnepeken: Vení sancte, Te Deum ünnepén, április 11-én, a koronázás évfordulóján, Szt. Imre, Szt. Alajos, Szt. Erzsébet, O felsége és a zirczi apát úr neve napján és egyéb ünnepélyes alkalmakkor ünnepíes istentiszteleten vettünk részt. Szt. gyónást és áldozást ez évben hatszor végzett az ifjúság: 1. Mária nevenapjára (szeptember 10. 11.); 2. Szt. Imre napjára (november 4. — 5.); 3. Karácsony ünnepére (december 22.-23.); 4. Húsvétra (április 16.—17.); 5. Május 6. — 7.-én a püspöki kar által elrendelt közös áldozáson és szentségimádáson vettünk részt. 6. Május 31. és június 1-én. Ezen kivül igen sok tanuló, követve Őszentsége tanácsát időn kivül is járult a töredelem szentségéhez és vasárnaponkint a diákmise alatt mintegy 80—100-an, sokszor többen is, járultak önként az Űr asztalához. Tanulóink lelkületének nemességét mutatja az is, hogy valahányszor jótékony, vallásos, vagy emberbaráti célra adakozásra szólítottuk fel őket, készséggel hozták el filléreiket a jó ügy előmozdítása érdekében. így a Vakok Orsz. Egyesületének és Gyermekszanatóriumnak 87'10 kor.-t gyűjtöttek. A „Zászlónk" ifjúsági folyóiratot 300 tanuló járatta. A hadba vonuló katonák megajándékozására, téli ruhájára adományozott összegeket másutt említjük fel. Ez alkalmat is felhasználjuk arra, hogy tanítványaink szivében az irgalmasság tényeinek gyakorlatát ápoljuk és felhívjuk őket, felkérjük szülőiket, tegyék lehetővé gyermekeiknek, hogy a jótékonyság oltárán filléreikkel áldozhassanak. Ha azt akarjuk, hogy mások könyörüljenek rajtunk, nekünk is meg kell könyörülnünk másokon s nyomorukat enyhítenünk, a szent célokat előmozdítanunk. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy az a folytonos zaklatás, amelynek országos és helyi, de még állami intézmények részéről is ki vagyunk téve, jóformán már tűrhetetlen s a különféle gyűjtésekkel L