Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1915

Iskolai közlemények az 1915—1916. tanévről - VIII. A tanintézet 1914-15. évi története

dalomnak nem lehet közömbös, hogy miként épülnek újra a Kárpátok elpusztult falvai. Szegény és elhagyatott volt eddig ez a vidék; kultúrája elmaradt. De most szebb, egészségesebb és magyarabb levegő lesz odafenn. Magyar óvodák, magyar iskolák fognak támadni a rutén és tót falvakban és magyar imával fogja megköszönni a föld szegény népe az Istennek, hogy a magyarság szívét feléje fordította. Ha majd egykor a béke napjain járjuk Sáros dús vidékeit, vagy a haragos Ung mentét, ne feledjük, hogy ez az a föld, melyet szent extázisukban valóban megcsókoltak a magyar katonák, mielőtt egy rohamra mentek; ezek azok a domboruló sírok, melyekbe nem életüket unva, nem rideg parancsnak engedelmeskedve, de boldogan, a legnagyszerűbb kötelességteljesítésnek derűs mosolyával szálltak alá a magyar fiuk. Találhat-e szót az elismerés, megtud-e méltó cselekedetekben nyilatkozni a hála azok iránt, kik ezer veszedelemmel küzdöttek itt a magyar földnek szabadságáért; tud-e teljes kárpótlást nyújtani a hajléktalanok ezreinek a legnagyobb szeretet és a legodaadóbb áldozatkészség ? Én azt hiszem igen. Sok házra szakadt ugyan sok csapás, de tétlen bánat nincs ma Magyarországon. A kormány és a közigazgatási hatóságoknak a társadalommal vállvetve végrehajtott intézkedései az első pillanattól kezdve sikerrel igyekeztek enyhíteni a csapást, fölszárítani a könnyeket és lehetővé tenni a pusztulás nyomainak végleges eltakarítását. És ebben az igyekezetben a magyarság őserejének egyik legszebb hajtását látom. Mikor már csaknem két év óta dúl a háború, mikor a katonák százezreit küldi a harcba, mikor súlyosan nehezedik rá az egész vonalon e nagy világégés fojtó füstje, a jövő kétségei nem aggasztják, hanem féltékenyen őrzi a gazdasági és kulturális élet rendjét és míg egyik kezét az ellenség felé tartja, védve a hazai földet, a másikkal romokat tüntet, épít, alkot, segít az élet, a szebb jövő számára. Sok kis erő vállvetett munkája csodát művelhet, sok kis erő eredője hatalmas összehatásra képes. Mi is ennek a dolgozó magyar társadalomnak egy kis erője vagyunk. Tudjuk, hogy nem sokat használunk hazánknak azzal, ha tétlenül és szinte dermedten szemléljük az eseményeket és egyebet sem teszünk, mint lelkesedünk és aggódunk a haza sorsán. Tudjuk, hogy a hazaszeretet nem az apák nagy tetteiről való méla ábrándozás, nem a régi dicsőség viszfényében való álmos sütkérezés, hanem komoly kötelességek egész sorozata, a haza boldogságáért, jólétéért, biztosságáért való áldozatos munka, milliók szolidaritásának tettekben való kifejezése. Az igazi hazaszeretet nemcsak a múltba tekint, hanem a jelenre és sokkal inkább a jövőre