Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

14 kodnak, hogy mily helyes tapintattal és hazafias buzgalommal oldotta meg Vajda Ödön nehéz feladatát még akkor is, mikor a felsőbbség arra kényszerítette, hogy német nyelven tanítson. Késő öregségében is gyakran emlegette, hogy milyen nehezére esett a dolog, milyen fájdalmas vergődése volt ez lelkének, azonban egyúttal önérzettel hangoztatta: „Azért akkor is teljesítettem kötelességemet!" Tősgyökeres magyar természete a német szót sohasem vette be. Éjjeleket átvirrasztva tanulta meg azt, amit kénytelen-kelletlen, tört németséggel, magyaros hangsúlyozással elmondott. De azután amit magyarul fűzött a német előadáshoz, az már ékesen és tűzzel folyt ajkáról.

1 Nem egyszer szószerinti értelemben adta bizonyságát a régi klaszszikus mondásnak: si vis me flere, dolendum est primum ipsi tibi. Nemzeti életünk szerencsétlen fordulatainak fejtegetése közben megmegcsillant szemeiben a köny s ezzel hallgatóit is sírásra indította. Hálás tanítványainak egyike következőképen emlékszik vissza egyik történelmi órájára : „Délután második óra volt. Alig csengették el a 3 órát, belépett. Tudtuk már, hogy ma fontos és ritka szép előadás lesz. Nem examinált. Magyarázott egész órán át a mohácsi vészről. Halálcsend, feszült figyelem. Élénken rajzolja a pártoskodó főurak viselkedését, a király tehetetlenségét, az ország veszedelmes állapotát, az ütközet kezdetét. A pécsi diákságot lelkesült hévvel emeli ki. Csengetnek 4 órát. Nem mozdul senki. A tanár magyaráz és mi fiuk feszült figyelemmel hallgatjuk tovább. Elüti a toronyóra az egynegyedet, a felet, a háromnegyedet ; halálcsend a teremben, hallgatjuk a megható befejezést. Mély, fájdalmas sóhajtás tör fel a tanár kebléből s így végzi előadását : „S haj! fiuk, ezt visszavonás okozá mind s durva irigység! Egységünk történ, törve hanyatla erőnk. A ma is sorvasztó lánc igy készüle árva hazánkra: nem, nem az ellenség, önfia vágta sebét! Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen." Sarkon fordult és kiment a teremből. Dörgedelmes „éljen" riadt utána, ami abban az időben hallatlan vakmerőség volt diákok részéről."

2 íme, így áll ma előttünk a tanítvány hálájának fényében a tanár, aki a gondjaira bízott fiatalságnak nemcsak értelmét, hanem szívét is gazdagította. Előadásainak hazafias szellemére és tárgyi1 1857-ben az egyik tanácskozmányon jegyzőkönyvbe véteti, hogy milyen nagy akadálya a német nyelv a tanulók előhaladásának. „Professor historíarum V. Class, genuine confessus est linguam germanicam .... sensibilíter nimis profectum impedire." 2 Lővárdi Alajos zirczi erdőfelügyelő közlése.