Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1911

15 lagosságára vonatkozólag igen jellemző egy másik, protestáns vallású tanítványának — ma előkelő ügyvéd — következő elbeszélése: „A 60-as évek elején felcsillanó szabadság reményt keltett a szívekben; mindenfelé szabadabb szellő lengedezett. Húsvétkor kedves vendég érkezett házunkhoz atyai nagybátyám személyében. O velem egykorú két fiát egy előkelő dunántúli protestáns iskolába járatta s itt most alkalma nyilt összehasonlítást tenni a katholikus és protestáns tanárok működése között. Megvallom, fájt az előzetes elfogultság, amely szavaiból kiérzett atyám eljárása miatt, hogy engem katholikus és még hozzá szerzetes-iskolában taníttat. Ebéd előtt egy jó óráig magunk ketten beültünk az ebédlőbe s a nagybátyám elkezdett engem a történelemből kérdezgetni. A mohácsi vész, a reformáció, a szabadságharcok Bocskaytól Kossuthig és a Bach-rendszer, mind sorra kerültek. Az én nagybátyám egyre fokozódó bámulattal hallgatta feleleteimet s végre így szólt hozzám: ,,No öcsém, ki az a barát, aki titeket ezekre így megtanított? Mondd meg neki, hogy szeretnék előtte kalapot emelni és kijelenteni, hogy mi, protestánsok, semmivel sem vagyunk előbbre." Azt hitte ugyanis a nagybácsi, hogy minket itt valami émelygős, hiperlojális, hamis históriára tanítanak. Az a barát pedig a nemzeti történelemnek lánglelkű tanára, Vajda Ödön volt." 1 Hogy milyen értékes gyümölcsöket termett ez a munka a haza javára, azt a kiváló tanítványok egész sora bizonyítja. Ezek közé tartoznak például Wekerle Sándor, dr., volt miniszterelnök, Günther Antal, dr., a m. kir. Kúria elnöke, volt igazságügyminiszter, Schmidt József, ny. államtitkár, Kétly Károly, dr., egyetemi professzor, Gullner Gyula, volt államtitkár és Pestmegye főispánja, Endrődi Sándor, jeles költőnk stb. stb. Azonban a szép történelmi előadásoknak a tanulókon kivül gyakran önkéntes hallgatói is voltak. Szájhagyományként maradt fenn Székesfehérvárott, hogy nyári meleg délutánokon az Iskola- és Sas-utca sarkán összeverődött csoportok szinte áhítatos csendben és figyelemmel hallgatták Vajdának nyitott ablak s leeresztett függöny mellett tartott magyarázatait. De hálás tanítványai arról is tanúságot tesznek, hogy amily temperamentumos volt a katedrán, épen olyan nyugodt, higgadt volt, mint nevelő. Komoly, tanítványaival túlságosan sohasem bizalmaskodó, katonás rendet követelő tanár volt, de azért szeretettel csüngtek rajta, mert minden szavából, tettéből kiérezték a szeretetet. „Atyánk volt ő atyánk helyett. Okos szigorral, páratlan igazság1 A székesfehérvári főgimnázium Értesítője 1907/8. 7—8. 11.