Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910
Iskolai közlemények az 1910-1911. tanévről - A tanintézet 1910-11. évi története
99 még ez évben sem engedte, hogy a Mária-kongregációt, amely Rendünk többi intézeteiben már oly áldásosán működik, behozhattuk volna s meg kell egyelőre elégednünk a reménnyel, hogy az intézet kibővítése alkalmával részesülhetünk csak áldásaiban, amikor minden tekintetben megfelelő helyről fogunk a kongregáció részére gondoskodni. Imával kezdtük és végeztük az előadásokat, a téli időszakot kivéve naponkint szentmisét, vasár- és ünnepnapokon az ifjúság szt.-beszédet hallgatott, tanulóinkat állandóan és alkalmilag a vallásos, jó erkölcsök, emberi és hazafias erények követésére buzdítottuk: hálára, alázatosságra, erkölcsi tisztaságra, türelemre, engedelmességre, szorgalomra, hazaszeretetre, törvények és törvényes íeljebbállók tiszteletére. A szokott egyházi körmeneteken testületileg vettünk részt. Az iskolai ünnepeken: Veni sancte, Te Deum ünnepén, ápr. 11-én, a koronázás évfordulóján, Szt. Imre, Szt. Alajos, Szt. Erzsébet, ö felsége és a zirci apát úr nevenapján s egyéb ünnepélyes alkalmakkor ünnepies istentiszteleten vettünk részt. Szt. gyónást és áldozást ez évben is ötször végzett az ifjúság: l. Mária nevenapjára (szept. 10—11.); 2. Szt. Imre napjára (nov. 4—5.); 3. Karácsony ünnepére (dec. 22—23.); 4. Husvétra (ápr. 9—10.); 5. Szt. Alajos napjára (jún. 20—21.). Ezenkívül igen sok tanuló, követve őszentsége tanácsát, időn kivűl is járult a töredelem szentségéhez és vasárnapon- kint a diákmise alatt mintegy 60—70-en járultak önként az Úr asztalához. Tanulóink lelkületének nemességét mutatja az is, hogy valahányszor jótékony, vallásos, vagy emberbaráti célra adakozásra szólítottuk fel őket, készséggel hozták el filléreiket a jó ügy előmozdítása érdekében, így Péterfillérekre 98 K., Jézus szt. gyermekségére 103.30 K., a Vakok Orsz. Egyesületének és Gyermekszanatoriumnak 55.60 koronát gyűjtöttek. A Zászlónk ifjúsági folyóiratot 300 tanulónál több járatta. Ez alkalmat is felhasználjuk arra, hogy tanítványaink szivében az irgalmasság tényeinek gyakorlatát ápoljuk és felhívjuk őket, felkérjük szüleiket, tegyék lehetővé gyermekeiknek, hogy a jótékonyság oltárán filléreikkel áldozhassanak. Ha azt akarjuk, hogy mások könyörüljenek rajtunk, nekünk is meg kell könyörülnünk másokon s nyomorukat enyhítenünk, a szent célokat előmozdítanunk. Nem hallgathatjuk azonban el, hogy az a folytonos zaklatás, amelynek országos és helyi, de még állami intézmények részéről is ki vagyunk téve, jóformán már tűrhetetlen s a különféle gyűjtésekkel való erőszakoskodás épen a nemes ügyek iránt közönyösséget, a szegényebb fiúkban pedig, mert adni nem tudnak, restelkedést vagy elkeseredést szül. Azért az volna a helyes, ha gyűjtés csak rendkívüli esetekben s akkor is miniszteri engedély alapján történhetnék. 7*
