Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

2

Az állócsillagok a legerősebb messzelátóban is csak ragyogó pontoknak látszanak, a bolygók pedig köralakűak, még ha közönséges mesz- szelátóval vizsgáljuk is őket. Szabad szemmel az állócsillagok reszketően csillogó fényükről ismerhetők fel. A bolygók fénye nyugodt, legföllebb csak a látóhatár közelében ragyogó.

Az állócsillagok két csoportba oszthatók: a szabad szemmel és a messzelátóval látható csillagok csoportjába.

A szabad szemmel látható csillagokat már Hipparchus (Kr. u. sz. e. II. sz.) fényük erősségének tekintetbe vételével hat rendbe osztotta. Az elsőrendbe azok tartoznak, amelyek napnyugta után legkorábban feltűnnek és napkelte előtt legkésőbben lesznek láthatatlanokká. A hatodik icndbe azok tartoznak, amelyek csak holvilágtalan és igen derült éjjeleken éjfél körül láthatók. Ezen két rend közé esnek a többi csillagrendek, amelyek fényessége fokozatosan csökken az elsőrendűek ragyogásától a ha- todrendűek gyenge, alig látható fényességéig.1

De az intenzitásbeli különbség megállapítása épen oly nehéz, mint a színbelié. Sem az a hét szín nem fejezi ki a színkép színeinek összes árnyalatait, sem az a hat rend a csillagok fényességének összes fokozatait a legragyogóbbiktól a már igen átlátszó levegőben is csak éles szemmel látható hatodrendü csillagocskáig. Az egymás melletti rendbe tartozók fényintenzitásainak viszonya 2'5, vagyis az elsőrendű csillag 2’5-szer több fényt sugárzik ki mint a másodrendű.

Elsőrendű csillag van kb. 20; közülük nálunk csak 14 látható. A fénymérés tanúsága szerint minden következő rendben kb. 3’5-szer több van. Heis Ede (1806—1877), ki a Fiastyúkban „sastekintetével“ 12 csillagot látott, megolvasta a Münster városa fölött egy év folyamán szabad szemmel látható csillagokat; számuk 5029. Ha a csillagok az égboltozatnak Münster fölött nem látható V5 részén is hasonló arányban fordulnak elő, akkor a szabad szemmel látható csillagoknak számát 6300-ra tehetjük. Newcomb (1835—1909) 7647-re, Pickering (1846— ) 5333-ra, Schiaparelli(l835—1908) pedig csak 4303-ra becsüli a szabad szemmel látható csillagoknak a számát. Kedvező éjjeleken egyszerre legföllebb 2000 csillagot láthatunk.

A messzelátóval észlelhető csillagokat 10 rendbe osztják; a messzelátóval még látható csillagok tehát 16-od rendűek.

Bármennyire tökéletesedett a messzelátó, nála mégis messzebb hatol a mindenség mélységeibe és azt élesebb szemekkel vizsgálja át a fotogjának közelében van, amely az üstököst naprendszerünkhöz kötötte. A Merkur 4, a Vénus 7, a Föld 10, a Mars 4, a Jupiter 23, a Saturnus 9, az Uranus 3, a Neptunus 5 üstököst fogott. Mivel 105 és 230 földtávolságban is van egy-két üstökösnek aphéliuma, sejthetjük, hogy ezen távolságokban is kering a Nap körül egy-egy bolygó.

1 A csillag fényességéből a csillag nagyságára vagy hozzánk való közelségére nem következtethetünk. Vannak elsőrendű csillagok tőlünk mérhetetlen távolságokban és vannak szabad szemmel nem is látható csillagok hozzánk aránylag közel.

A legfényesebb állócsillag a Sirius. A bolygók közül legnagyobb fényessége idején a Vénus 18-szor, a Jupiter 9-szer, a Mars 5-ször fényesebb ennél a legfényesebb állócsillagnál.