Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910
Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből
3 rafáló készülék. Elhat oly messzeségekbe, amelyek még a leghatalmasabb teleszkópokra is elérhetetlenek. Hírt ad oly csillagokról, melyeket földi halandó szeme nem láthat meg soha.1 A csak fotográfiai úton észlelhető csillagokat négy csoportba osztjuk és ezért elmondhatjuk, hogy eddig a csillagoknak húsz különböző rendje ismeretes előttünk. A legközelebbi századokban a messzelátók tökéletesedésével oly mértékben növekedett a csillagok száma, hogy végre végtelennek mondották. És ez jól beleillett a divatos örök anyag, örök energia, örök élet társaságába. De a tudomány haladása ezen kérdésben is meghozta a kiábrándulást. Ha valaki manapság is örök anyagról, örök energiáról beszél és azt hirdeti, hogy az élet is örök, mert tegnap volt élet a Holdon, ma van a Földön és holnap lesz pl. a Jupiteren, azt mondjuk rá: élénk fantáziája van. Azon törvény, hogy minden rendbe kb. 3.5-szer annyi csillag tartozik, mint az előzőbe, csak a tizedik rendig látszik érvényesnek, azontúl fogyás mu- tartozik.2 A tejút pólusa körül erős messzelátóval is annyi csillagot látunk, 1 Szemünknek Ve—Ví másodpercre van szüksége, hogy appercipiálja a fényhatást. A fotográfiái érzékeny lemez a másodperc, Ó3ooo része alatt lerajzolja a Napot foltjaival fáklyáival, protuberánciáival, koronájával. És a legerősebb messzelátóval dolgozó és legügyesebb aszíronómus rajzai se hasonlíthatók e fotográfiákhoz, mert hűségüket nem rontják az észlelőnek szubjektív hibái. A szemek tévedhetnek, a fotográfia nem téved. Szemünk csak akkor fogja fel a fényhatást,* ha a fényhatásnak meg van a kellő erőssége. Amit nem látok meg a másodperc tört részei alatt, nem látom meg, ha órákig nézem is. A fotográfiai érzékeny lemezek a gyenge, nagyon gyenge fényhatásokat órákon, sőt éjjeleken át összegyűjtve olyan gyenge fényű ködök, csillagok, üstökösök létéről értesítenek, amelyekről még a legerősebb messzelátóinkkal se szerezhettünk volna tudomást soha A csillag fényének gyengesége lehet igazi, vagy lehet a csillag igen nagy, teleszkóppal megközelíthetetlen távolságának következménye. Mouchez (1824—1892) francia csillagász kezdeményezésére az egész égboltozat fotográfiái felvételére valamennyi művelt nemzet egyesíté erejét. Megalakult „Az égi térkép nemzetközi állandó bizottsága“, amely, hogy a méretek azonosak legyenek, tökéletesen egyforma eszközökkel fáradozik az ég atlaszának elkészítésén. Ez az égi atlasz fölöslegesekké teszi a szinte kivihetetlen csillagkatalógusokat és a jövő századok asztronómiájának — re- ája hagyva a csillagos ég hiteles fotográfiáját — biztos alapot fog szolgáltatni arra, hogy kiderítse, a Nap mozgása mekkora hatással van az állócsillagok helyének változására és hogy minden rendű csillagmozgást eddig el nem ért pontossággal megállapítva, az ég architektúrájáról felvilágosítást adjon. A fotográfia állandósítja az ég vizsgálatát. Az égnek teleszkopi vizsgálatára az év egy-két alkalmas éjének néhány órája szolgál. Ekkor gyűjti a fotográfia a csillagász egész évi munkájához az anyagot. Rövid ideig tartó égi jelenségek, aminők a nap- és holdfogyatkozások, bolygóátvonulások, a legpontosabban lefotografálhatók és ez által tanulmányozásuk szinte megörökíthető. Az aszteroidok száma 1891. dec. 22. óta, amikor Wolf első ízben fedezett fel fotográfiái úton aszteroidot, 322-ről 659-re szökött, (1909. jun. 15.) Ilyen úton fedezte fel Witt 1898. aug. 14. az Eroszt, mely a Föld és a Mars között 600 nap alatt futja meg pályáját. Legnagyobb közelsége alkalmával hatodrendü csillag, tehát szabad szemmel éppen még látható. Fotográfiai úton fedezte fel Wolf is Heidelbergában 1898. szept 11. az Astronomische Gesellschaft Budapesten tartott kongresszusának emlékére Hungáriának nevezett aszteroidot is. Az Eiosz és a Hungária arra mutatnak, hogy az apró bolygók nem szorítkoznak a Mars és a Jupiter közére, hanem előfordulnak az egész naprendszerben. Szemünk csak a szivárványszínek iránt érzékeny, pedig vannak csillagok, amelyek színe ezektől különböző. Vörösöninneni vagy ibolyántúli. Ezeket a „láthatatlan színű csillagokat“ a fotográfiai érzékeny lemez meglátja, lerajzolja és ez által hírmondója lesz a „láthatatlan színek“ régiójának is. 2 A. R. Wallace: Des Menschen Stellung im Weltall. Berlin. 1905. 134. 1.
