Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910
Az energia fajtái és változásai
24 Ezen problémáknak megoldását hirdeti Haeckel „Welträtsel“-je. Hogy a „Német monisták szövetségéinek feje épen az ő monista filozófiájának „vezércsillagáúl“ elfogadott fizikai igazságokban mily „hajmeresztő“ tudatlanságot tanúsít és hogy mennyire hiányos a nevezett szövetségben természettudományos kérdésekben is az igazság szeretete, demonstrálja O. D. Chwolsonnak e két értekezése: „Hegel, Haeckel, Kossuth und das zwölfte Gebot“ és „Zwei Fragen an die Mitglieder des deutschen Monistenbundes“ (Braunschweig. 1906. és 1908.) A világproblémák kérdését 35 évvel Du Bois-Reymond híres beszéde után újra elővette a göttingeni egyetemnek íiziólógusa, Max Verworn. Egy előadás keretében, amelyet 1908. íebr. 29-én a Majna melletti Frankfurtban tartott, próbálkozott megoldásukkal. Eljárása igazán radikális. Azt a hagyományos felfogást, mely egyedül a kauzális magyarázatot tekinti tudományosnak, a természettudományos kutatás köréből szerinte ki kell zárnunk. Az okíogalom, ez a misztikus fogalom, az emberi gondolkodás primitiv korából származik. Szigorúan tudományos magyarázat nem ismer „okokat“, hanem csak „törvényszerű összefüggéseket“. Az ok fogalma azonos a feltétel fogalmával. Az ok keresését tehát fel kell váltani a feltételek megállapításának és a kauzálizmust a kondicionizmusnak.1 Hogy Verworn ezen előadása nem tüntette el a természettudományok egéről az „Ignoramus et ignorabimus“-t, mondani is fölösleges. Ha igaza volna Verwornnak, akkor, hogy példát mondjunk, igaza volna azoknak is, akik szerint, ahol az élet föltételei megvannak, ott létesül is az élet. Volna tehát ősnemződés és meg volna cáfolva Pasteur. Titkos vágyunk, hogy a bennünket környező világot megértsük és feleletet adjunk ezekre az ősrégi problémákra. „Melyik az a müveit ember, kérdi Chwolson, ki sajnálná az időt, a fáradságot, ha csak egyet is e kérdések közül sikerülne megoldania.“1 2 Ezen kérdések kívül esnek az emberi megismerés határain. „El kell fogadnunk e problémáknak auktoritátiv megoldását, amelyet a kinyilatkoztatásban Isten nyújt . . .Ez nem azt jelenti, hogy ne akarjunk gondolkozni“ . . ., hanem azt akarja velünk megértetni, hogy „ha az ész maga nem képes e problémákat megoldani, vezessen el legalább oda, ahol e megoldást megtaláljuk, az isteni tekintélyhez“. (Prohászka O.) Vagy meghajolunk a Mindenható előtt, vagy az „Ignoramus et ignorabimus“-ból csinálunk magunknak idólumot. A tudománynak is, miként az ég boltozatának, mely fölénk borul, megvannak a maga elérhetetlen távolságai, hozzáférhetetlen messzeségei, amelyeket a tudomány akarva, nem akarva adottaknak kényszerül föltételezni. A természet rejtélyekkel van tele és legnagyobb tudósaink is távol vannak azoknak megfejtésétől. Mi, akik napról-napra szemléljük a természettudomány alkotásait, erről igen könnyen megfeledkezünk. Sokan tudatlanságukban olyan és annyi ismeretet tulajdonítanak a tudósoknak, aminőket és amennyit azok nem bírnak és e tudatlanságukban áldozataivá lesznek a természettudomány azon jó reklámmal dolgozó népszerűsítőinek, akiknek működése igen gyakran csak a természettudománnyal űzött 1 M. Verwon : Die Frage nach den Grenzen der Erkenntnis. Jena. 1908. 2 O. D. Chwolson: Hegel, . . . das zwölfte Gebot. 25. 1.
