Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910
Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből
5 labb levő csillagoknak hozzánk induló fényét valamiféle kozmikus közeg a rnindenség téréin elnyeli,1 de a másodikkal szemben ezek az ellenvetések fel nem hozhatók. A grávitációs hatás gyengítetlenűl hat a világtéren át. Hatása független attól, az égi testek világítók-e vagy sötétek, a csillagok közötti tér anyaghíjjas-e vagy valamiféle anyaggal betöltött. Bármily messze vannak is Földünktől a csillagok, vonzóhatásuk Földünkre bizonyos. Legismertebb előttünk a Hold grávitációs hatása. Ez fejti meg a tengerjárást.1 2 Földünknek a Holdhoz legközelebb és legtávolabb eső részein a tenger vize felemelkedik vagyis súlya, ha végtelen kis mértékben is, de csökken. Hogy a nap a Földet és a Holdat egymástól távolítani törekszik, hasonló tikokból értjük mg.3 Ha a csillagok száma végtelen nagy volna, akkor Földünk legalább is 194 ezer a Hold távolságában elhelyezett holdnak vonzó hatása alatt állana. Ezek grávitációs hatása, mivel a földi nehézségerővel ellentétesen működnék, a Földet, ha az évezredek hosszú sora alatt is, szétporlasztaná. így rombolta szét a Jupiter a Biela- és a Tempel-féle üstököst és fosztotta meg a Brooks-félét négy kisebb üstökösből álló fejedelmi kíséretétől.4 Mivel a csillagok világának, ha végtelen nagy volna, középpontja bármely égi test lehetne, azért a Földre vont következtetések bármely égi testre érvényesek. Ez esetben az összes csillagok a térben egyenletesen szétszóródnának. Hogy a„Kant-Laplace-féle kozmogóniai elmélet a csillagok számának végtelenségével össze nem egyeztethető, a mondottak után egészen természetes. Ha a csillagok száma végtelen nagy, ilyennek kellett volna lenni az őskhaosz kiterjedésének is. Ez a végtelen köd miért kezdett ebben vagy abban a pontban összehúzódni, hisz a végtelennek minden pontja középpont! A gömb középpontjában, ha homogén, a tömegvonzás eredője zérus, ez a pont tehát nyugalomban van. Ez a tétel érvényes akkor is, ha a gömb sugara végtelen nagy. Ha az őskhaosz végtelen kiterjedésű volt, akkor minden pontja úgy tekinthető, mint egy végtelen sugarú gömbnek a középpontja és mint ilyen, ha nyugalomba volt, nyugalomban is maradt volna, ha csak evolúcióját valami külső erő nem indította volna meg. Ha a csillagok száma végeién nagy volna, akkor Lord Kelvin számításai szerint a hozzánk közelebb eső, tehát mérhető parallaxissal biró csillagoknak nagyobb sebeséggel kellene mozogniok, mint aminőről az észlelés tanúskodik. 1 Ha a csillagok közét olyan közeg töltené ki, mely a fényt, ha rendkívül kis mértékben is, de elnyelné, akkor nem értenők meg, hogyan lehetséges, hogy vannak elsőrendű csillagok, melyek oly mérhetetlen távolságban vannak tőlünk, hogy parallaxisuk — legalább mérhető — nincsen. Ilyen pl. a Canopus. És viszont vannak olyan szabadszemmel nem is látható csillagok, melyeknek mérhető parallaxisuk van. Oly tények ezek, amelyeket a fény kialvásával összeegyeztetni nem lehet. Ha gyengül is útközben a csillagfény ez a gyengülés oly csekély, hogy az a csillagrendszer határos voltának kérdésében szóba sem jöhet. 2 A Föld kérgében is sikerült gyenge (8 cm.) dagályt és apályt kimutatni. A nyílt Óceánon szökő ár alkalmával 05—1 m-rel emelkedik a víz a legmélyebb szint fölé. Fiúméban a legmagasabb dagály 90 cm. 3 J. Plassmann und J. Pohle : Der Sternenhimmel. 429. 1. 4 U. o. 316. 1.
