Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

4 elméletét elfogadni még nem hittagadás. A gyökeres változás nem hitünkben, hanem természettudományos nézeteinkben történt. Azt csak nem kivánhatjuk az egyháztól, hogy prófétai lélekkel azon magaslaton lássa a természettudományt, amelyre a messze jövőben emelkedni fog. És ha látná, csak gúny tárgya volna mint a természettudomány úttörői közül annyian. A természettudományok haladtával változik a Szentírás nemdogmatikus helyeinek magyarázata, de a dogmák változatlanok. A teremtés tényét — ez dogma — változatlanúl hisszük, de a teremtés mikéntjét illetőleg a természettudományok mindenkori vélekedését fogadjuk el. A kereszténység megjelenésekor nem foglalkozott se politikai, se tudományos kérdésekkel. Beleilleszkedett az akkori politikai keretekbe, átvette korának tudományos felfogását, de megszüntette a természet istenítését és eltávolította a természetre nehezedő babonás homályt, mely a pogányságot abbeli félelmében, hogy megzavarja isteneinek nyugalmát, visszatartotta a természet vizsgálatától. A kereszténység nem az emberiség tudásvágyát akarta és akarja kielégíteni, hanem azt a titkos vágyát a lelki béke után, azután a valami jobb után, amit a világ nem adhat meg. Tanaiban nincsen olyan, amelyet bármely idők természettudományi eredményei megcáfolhatnának, de olyan sincsen, amely a természettudományok haladását gátolná. Bármennyire változzék is felfogásunk az anyagi világról, bárminő legyen is a világ képe lelkünkben, Istenben, az isteni gondviselésben való hitünket nem érinti. A kereszténységben lett az ember a természet uralkodójává. »Az újabb természettudomány, mondja Du Bois-Beymond, bármily paradoxnak hangzik is ez, a kereszténységnek köszöni eredetét.«

1 És mégis a modern fizika bölcsőjénél harcokat látunk. Aristotelesnek, Ptolomaeusnak stb. szinte a keresztények vérébe ivódott tanaitól kellett megszabadulni. Baco, Kopernikus, Galilei stb. voltak azok a keresztények, még pedig hívő és nem pogány gondolkodású keresztények, akik lerombolták azokat a korlátokat, amelyek a pogány írók felfogásában gyökerezve útját állották a természettudományok fejlődésének. És így a kereszténység nemcsak az emberiség erkölcsi hanem természettudományi haladásának is eszköze.

2 1 Du Bois-Reytnond: A művelődéstörténet és a természettudomány. Term, tud. Közi. 1878. 103. 1. - Az egyháznak a természettudományokkal szemben elfoglalt álláspontját a naptár történetével világíthatjuk meg. A niceai zsinat elfogadta a Julius Caesar-féle naptárt. Ez volt azon időben közhasználatban. Julius Caesar esztendeje a valódinál (tropikus év) hosszabb volt. A hibákat a XIII. Gergely-féle naptárjavítás (1582. okt.) küszöbölte ki. Senki sem ütközik meg a zsinatnak asztronómiai tévedésén. Ha tévedhetett a kereszténység a naptárkérdésben, tévedhetett a naprendszer kérdésében is. Ragaszkodtak sokan a Ptolomaeus-féle naprendszerhez Galilei korában is, amint ragaszkodtak és ragaszkodnak a Julius-féle naptárhoz 1582. után is. Igaz, az időt lehet mindenféle naptárral mérni, de a bolygók járását