Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

2 a tudomány negligálása miatt. Nem tesznek szolgálatot a hitnek, akik a hit diadalra jutása érdekében küzdenek a tudomány ellen, sem a tudománynak azok, akik a tudomány kedvéért el akarják tiporni a hitet. Az emberi tudás nem becsmérelheti a vallás szent hagyományait, sem a hit nem gördíthet akadályokat a tudomány haladása elé. Adjuk meg a tudománynak, ami a tudományé és a vallásnak, ami a vallásé! Avval a tudományos irányzattal, amely elfogultság nélkül keresi az igazságot, a hit szelleme mindig összeegyeztethető. Akinek lelkében nem lett úrrá — talán szubjektiv okokból — a hit elleni küzködésnek vágya, aki a hittel szemben is megőrzi a méltányosságnak és az igazságosságnak érzetét, avval nekünk hívő embereknek összeütközésünk alig lehet. Hisz mi csak annyiban különbözünk a származástan legodaadóbb híveitől, hogy az elmélet élére az »Ignoramus et ignorabimus», vagy valamely nagyhangzású frázis helyett Isten nevét tesszük. A fejlődésnek a természetben uralkodó elve ellen hitünk nevében kifogást nem tehetünk. Hogy a fajok nem azon tökéletes alakban állottak elő, amelyben őket magunk előtt látjuk, hanem lassú, nagyon lassú fejlődésnek eredményei, azt hívő létünkre is nyugton vallhatjuk. A kinyilatkoztatás történetében is találkozunk fejlődéssel. Az Üdvözítő imádandó alakjához az Ő előtti századoknak nem is mindegyike alig egy-egy vonással járult. Krisztus csak a világ végén fog megjelenni egyszerre, váratlanúl nagy hatalommal és dicsőséggel. Ha az egyház is kis mustármagként jelent meg a Földön, miért nem jelenhetett volna meg így a szerves világnak két országa is ? A fejlődés törvényének alá van vetve minden: élő lény, intézmény egyaránt. A fejlődés kimondhatatlanul lassú. Századok kellenek, míg az elvetett mag kisarjad és ismét századok, míg a gyönge csemetéből viharedzett fa lesz. Földünknek és a rajta levő életnek eredetéről két csodálatosan szép értesítésünk van. Az elsőt ismeretlen puszta mélyén négyezer évvel ez előtt Mózes írta. A másodikat, a természettudományét, körülbelül másfél száz éve kezdték, de még nincs befejezve. A Genezisnek és a Ivant-Laplace-féle elméletnek viszonyát az 1907—8. isk. évi Értesítőben (44—48. 1.) megbeszéltük, jelenleg a Genezisnek és a származástannak viszonyáról szándékunk egy-két szót szólani. Mit is mond Mózes, hogy oly megütközést kelt bizonyos körökben? Mózes hat képben népének eléje állítja a teremtő Istent az ő mindenható fönségében, mert jobban megértjük a világot, ha keletkezni látjuk, mintha kész állapotban tárul elénk. A khaosz, melyet kezdetben teremtett Isten, már készen van, csak rendezésre vár. És mondá Isten: »Legyen világosság« és lett világosság és látá Isten a világosságot, hogy jó .... 2. És mondá Isten: »Legyen erősség a vizek között«, és lett erősség és nevezé Isten az erősséget égnek .... 3. És mondá Isten : »Gyűljenek egybe a vizek és tűnjék ki a