Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

38 és a felsőbb kérdések iránti fogékonyságát. A természettudomány inethodusát tartotta az egyedüli útnak, mely igazságokra visz. Mert túlságosan elmerült természettudományi vizsgálódásaiba, nem vette észre, hogy a szerves formák fejlődése ép oly erős bizonyíték Isten léte mellett, mint az ismétlődő teremtés; és ha egyszer sikerülne annak igazolása, hogy az egész szerves világ egyetlenegy ős sejtből származik, akkor látnánk Isten mindenhatóságának és bölcsességének legfönségesebb ragyogását. De elfogulatlan és kitartó törekvése az igazság után visszavitte ifjúkori hitéhez, melynek eltűntekor a nagy természetből is eltűnt reája nézve az a vallásos ihlet (die liebenswerte Seele), amely a csillagos ég végtelenségének nyugalmas fönségében, a szerves világ csodálatos ezerféleségében leikünkhöz szól és megjelent szívében az a sivár üresség, amelyet sem a társaságok, sem a sportűzés, sem a tudomány, sem a művészetek kitölteni nem képesek. Mikor elfogultságának békóiból kiszabadulva látta álláspontjának észellenes voltát, melynek oka a szokás és a kizárólagos természettudományos gondolkodás volt, kötelességének tartotta lelki átalakulásának lefolyását nyilvánosságra hozni, hogy a multat expiálja. Azt törekedett kimutatni, hogy a vallás és a tudomány között nemcsak a fegfőbb kérdésekben nincsen ellenkezés, de még a részletkérdésekben sincs. Szerinte a hitetlenség rendesen divatos előítéletből, nem-törődömségből, igen gyakran tudatlanságból

1 származik és éppen ezért soha sem ok a büszkélkedésre.

2 * * * A természetet leghívebben látjuk, ha fátyola alatt megismerjük Alkotóját. A természettudományok története tanúnk, hogy a természettudósok legnagyobbjai kevesek kivételevei az oksági viszony alapján eljutottak, ha nem is a keresztények Istenéhez, legalább ahhoz az ismeretlen Istenhez, akit az athéniek lelke megsejtett. (Apóst. Csel. 17.) A természettudomány és a vallás hármoniájának magasztos kifejezője az első kábel1 Romanes G. J. i. m. 84—154. „Ott vannak katholikusoknak isteneik. Az atya Isten, a fiú Isten, a Szentlélek, a Szűz Mária, Szent József, Mária Magdolna s a szenteknek egész légiója". Ezt írja Jász Géza „A fejlődés törvényei" című munkájának (Budapest, 1893.) 235. lapján. Szándékos ferdítéssel van-e itt dolgunk, vagy azt kell-e hinnünk, hogy szerzőjük templomainkban hallotta költői szépségekben gazdag litániáinkat és nem tudott különbséget tenni a „Könyörülj rajtunk" és a „Könyörögj érettünk" között, ki tudná azt megmondani? Ilyen példákat ezrével lehetne felhozni. A tudatlanság a vallásnak legnagyobb ellensége, nagyobb mint a rossz szándék. Komoly tudósok munkálkodása hívő emberre nem aggasztó, de a dilettánsok képzelt meggyőződése, amely sokszor oly kérdésekben hirdeti magát szilárdnak, szentnek, amelyekben igazi tudósoknak csak homályos sejtelmük van, sokaknak romlására lehet.