Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

12 Az ásatások tanúsága szerint a növényi és az állati maradványok egyszerre kerülnek elő a Föld kérgének rétegeiből. A negyedik nap nem ékelődik új korszakként a harmadik és az ötödik nap közé. A harmadik nap észrevétlenül ment át az ötödikbe és ezen átmeneteilel egy időben létesült a negyedik nap munkája: az égboltozat kiderülése. A negyedik nap nem a Föld életének egy újabb mozzanatát adja elő, hanem az élet manapság nélkülözhetetlen föltételének, a Nap és a Föld jelenlegi viszonyának létesülését. Ezen napon társult a már meglevő két nagy körfolyamathoz: a levegőnek és a víznek kőrútjához a harmadik: az anyagcsere és kezdette meg a Nap, e körfolyamatoknak mozgatója, éltető szerepét. Míg a növényekben a szervetlen világból felvett égéstermékekből (széndioxid, víz, ammóniák) stb. éghető szerves vegyületek (szénhidrátok, proteinanyagok, zsírok) képződnek, a Nap energiája fogy és így igen nagy valószínűség szól amellett, hogy az utóbbit az előbbi, okának tartsuk. Igaz, eddig még nincsenek oly kísérleti adataink, melyek megmutatnák, hogy a Nap eltűnt energiája egyenlő az ugyanazon időben a növények által felhalmozott energiával, pedig míg ilyen kísérleteket nem tesznek, addig a nevezett kapcsolatot bizonyosnak nem mondhatjuk. Ha ezen nézet megerősödnék, mondhatnánk, hogy az összes erő, mely testünket élteti, mozgatja, a legtisztább napfényből ered.

1 Hatodik napon teremtette Isten a szárazföldi állatokat és végül az embert. így mondja a tudomány is. Az ember a hatodik napon született, mint legutolsó és legremekebb teremtménye az Istennek. Az emberiség megjelenésének idejét is, miként helyét (1908—9. isk. évi Értesítő 29. 1.) mély homály borítja. A Szentírás sehol sem jelöli meg pontosan az időt, amelyben az ember a Földön megjelent; nemzetségfái hézagosak, biztos kronológiának alapúi nem szolgálhatnak. Az egyház az emberiség korának kérdésében nem nyilatkozott. A tudomány szabadsága ezen kérdésben is teljes. A paleontológia, amely az életnek a Föld rétegeibe írt történetét kutatja, arról tanúskodik, hogy az ember vagy a harmadkor végén vagy a negyedkor elején, amikor már minden készen várta, jelent meg a küzdő teréül kijelölt Földön. Az előző korszakokban az embernek legcsekélyebb nyoma se található, de még a harmadkorbeli eredetre se sikerült eddig kielégítő biztos adatokat találni; amikre ráfogják, hogy emberre vallanak, azok se részei az embernek, hanem csak kezének állítólagos művei: tűzkőszilánkok. »Kétségtelen emberi maradványok a diluviumtól kezdve ismeretesek. Csontok csak ritkán találhatók, de annál elterjedtebbek az emberi tevékenység jelei, mint kő- és kovaszerszámok, égetett, megmunkált és olykor rajzokkal díszített csontok.«

2 1 Helmholtz: Népszerű tudományos előadások. Budapest. 1874. 298. 1. 2 Dr. Böckh H.: Geológia. II. R. Selmecbánya. 1909. 273. és 792. 1.