Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

Alapjában véve Darwin a fajok változandóságáról ugyanazon eredményekre jutott, mint Lamarck, de nagyobb elismerésre talált, mert nézeteit hosszú idők kutatásaira támaszkodva alaposabban megokolta. Nagy jelentőséget tulajdonít ő is az életföltételek befolyásának, a szervek gyakorlásának, de nagyobbat »magának azon változási hajlamnak, amelynek okai felől még épen semmit sem tudunk.«

1 Lamarcknál az alkalmazkodás aktív, Darwinnál passzív. Lamarcknál belső erők is működnek, Darwinnál csak külsők. Darwin a fajok átalakulásának, ha nem is egyedüli, de mindenesetre leglényegesebb okát a létért való küzdelem által irányított természeti kiválásban keresi és találja.

2 »Ez a természeti kiválás oly hatalom, mely szüntelenül kész a működésre és oly végtelenül fölötte áll az ember gyenge erőlködésének, amint a természet művei a művészet alkotásainak.«

3 A létért való küzdelem szabályozza az átöröklés és a változékonyság hatásait és eszközli az élet viszonyaihoz jobban alkalmazkodni tudó fajok fennmaradását és a kevésbbé alkalmasoknak kipusztulását. Darwin az ő elméletét természetes kiválogatódásnak mondotta, tanítványai pedig darwinizmusnak nevezték el. Darwin tanát, a természetes kiválogatódást és a vele szorosan összeforrt származástant, két tényező segítette példátlan diadalra: a mesterséges tenyésztéssel való könnyen érthető analógiája és a létért való küzdelemnek szerencsésen választott, megkapó jelszava, mely azóta valósággal közmondássá vált.

4 A nemesített növények és a házi állatok elénk állítják a kiválogatódás hatását. Hogy a létért való küzdelemnek kiselejtező hatása van, könnyen beláthatja mindenki. A szervezetek ama bámulatosan célszerű berendezettsége, mely tapasztalati tény, de a melyet természettudományi alapon megmagyarázni ma sem tudunk, úgy tünt fel, mint a létért való küzdelem kiválogató hatásának természetes következménye. »A mesterséges tenyésztésnél az embernek tervszerűleg működő akarata segíti elő azon egyének szaporodását, melyek az emberre nézve előnyös és hasznos egyéni tulajdonságok által tűnnek ki; a természetes tenyész1 Darwin Ch.: A fajok eredete. 166. 1. 2 A szerves világ mindkét országában a szaporodás a geometriai haladvány törvényei szerint halad; ennek természetes következménye a létért való küzdelem, mert nélküle az utódok száma oly nagy lenne, hogy számukra nem volna hely a Föld felületén. (Darvin Ch.: A fajok eredete. I. kötet. 86. 1.). Az átöröklés, a változékonyság, a létért való küzdelem mint biológia folyamatok már Darwin előtt is ismeretesek voltak, de a természetes kiválásra ő előtte még senki sem gondolt; Darwin elméletében Lamarck tanaival szemben ez a legnagyobb haladás. (Darwin Ch.: Az ember származása. I. LI. 1.). 3 Darwin Ch.: A fajok eredete. I. 84., 107. 1. 4 Gorka S.: A Műveltség Könyvtára. I. (Az ember) 41. 1. és V. (Az élők világa) 675. 1.