Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

A zsirafnak szertelen hosszú nyaka és lába arra vall, hogy őseiben megvolt az a határozott igyekezet, hogy magas fákról lombot szedhessenek. Ezt az igyekezetet az az égető szükség hozta létre, mely arra kényszerítette ezt az állatot, hogy táplálékot szerezzen akkor is, amikor az afrikai éghajlat alatt igen gyakran beköszöntő szárazság a füvet kiégeti. A földben élő állatok vakok, mert szemüket nem-használásuk miatt elvesztették.

1 Az átöröklés és az alkalmazkodás az a két biológiai tényező, melyek együttes hatásán alapszik a szerves világ kifejlődése. (Lamarck.)

2 Az átöröklés belső, az alkalmazkodás külső formáló erő. Ha csak az öröklékenység működnék, valamennyi szervezet egymásnak tökéletes mása volna, ha pedig csak az alkalmazkodás érvényesülne, a lények tökéletesen különböznének egymástól. Az alkalmazkodás a változásnak, a haladásnak, az átöröklés az állandóságnak, a maradiságnak képviselője. Az alkalmazkodás progresszív, az öröklékenység konzervatív tényező. Nincs a természetben egyetlen egy folyamat sein, amelyben e két tényező egymással szembe ne kerülne. Nincs abszolút állandóság, nincs abszolút másféleség. A változékonyság és az öröklékenység alaptulajdonságai a szerves testeknek. Az átöröklés minden nemzedéknél észlelhető, az alkalmazkodás csak egymástól távoleső nemzedékek összehasonlításából ismerhető fel. A mult század elején a zoológia Linné K. (1707—1778) hatása alatt volt, ki azt tanította: Tot species numeramus, quot ab initio creavit infinitum Ens. (Annyi faj van, amennyit az Isten kezdetben teremtett.) A fajok változatlanságát vallotta a zoológiában, a paleontológiában és az összehasonlító anatómiában egyaránt nagy Cuvier G. is (1769 —1832); vele szemben Geoffroy Saint Hilaire (1772—1844) a párizsi akadémiának 1830. febr. 22-i ülésén tartott dispután csatát vesztett, bár ekkor már megjelent Lyellnek Gh. (1797 — 1875) munkája (A geológia elveiről, 1830.), mely azt bizonyítja be, hogy azon változások létesítésére, amelyeket a Föld íelületén és rétegeiben észlelünk, elégségesek azok a lassan ható természetes erők is, amelyek jelenleg működnek, föltéve, hogy mérhetetlen hosszú idő áll rendelkezésükre. Földünk geofizikai viszonyai folytonos, de lassú menetben változnak a jelenben is és változtak a múltban is. Korszakonként visszatérő erőszakos rázkodtatások (kataklizmák) a geológiai tünemények megmagyarázására nem szükségesek. Még a hirtelen katasztrófákat is hosszú készülődés szokta megelőzni. Cuvier és Linné óriási tekintélyével szemben az evolúciónak Geoffroy Saint Hilaire által védett eszméi évtizedekre elbuktak. 1859-ben jelent meg Darwin Ch.-nak »A fajok eredete« című munkája. 1 Darwin Ch. : A fajok eredete. I. 265—266. 1. 2 Méhely Lajos: A származástan mai állása. Budapest, 1905. 7. 1.