Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

A centralis napnak a csillagok közül kiválónak kellene lenni. Hogyan van, hogy még se látjuk? Lambert szerint sötét. De miért hűlt ki előbb, mint a közötte keringő kisebb napok ? Vagy talán csak egy állandó pont, a nehézkedés középpontja körül keringenek a csillagok milliói? A kutató ezt is hiába keresi,

1) Mivel az égi testek hő- és fényenergiájukból életük folyamán sokat, igen sokat elvesztenek pótolhatatlanul, az összebomlás után hamvaiból feltámadó ködgolyó energia-készlete sokkal kisebb lenne az összeomlotténál.-') A mechanika tanúsága szerint a mi naprendszerünk bolygóinak a Napba hullása csak annyi meleget termelne, amely a Nap jelenlegi melegkiadását csak 40 50 ezer évre fedezné. Az összeütközések legfölebb csak azt eszközölhetnék, hogy a világfolyamat csak egyre gyengülő kilengések után érné el a nyugalom állapotát. Egy-egy összeütközés tehát, ha igazán létesülne, legfölebb megálló helynek volna tekinthető az élet országútján, melyen a törvény érc-szava előre űz a vég felé. Az ismertetett elmélet dinamikailag is abszurdum, mert szerinte a mindenség olyan óra, mely lejártakor maga magát húzza fel, azaz valóságos elsőrendű perpetuum mobile. Helmholtz már 1847-ben kimutatta a perpetuum mobile lehetetlenségét. A tudományos akadémiák (a párizsi 1775 óta) a kör négyszögesítését, a szögnek három egyenlő részre való osztását, a koczka megkettőzését, a perpetuum mobile szerkesztését tárgyaló értekezéseket vizsgálat nélkül utasítják vissza.

3) Mindenütt az energia pusztulását látjuk és ennek megakadályozására a tudomány nem képesít bennünket, sőt az entrópia törvénye (az entrópia nem kisebbedhetik), melyről tudjuk, hogy talán a legegyetemesebb, a legmélyebb törvény, melyet az emberi szellem a természettől ellesett, határozottan hirdeti, hogy a világ egy organizmushoz hasonlóan pontosan megszabott irányban fejlődik. Amint igaz, hogy a víz fölfelé magamagától nem folyik, a meleg magamagától hidegebb helyről melegebb helyre nem áramlik, ép úgy igaz, hogy a világ magamagától meg nem ifjodik. A naprendszer fölött se vonul el az idő nyomtalanul. A naprendszer is megöregszik, első fiatalságát nem kapja vissza soha. A parázs, ha még oly nagy is, végre még is csak kialszik. Az enyészet előtt semmi sem elég nagy. A világ is meg fog halni, mert energia-készlete véges. A születést nyomon követi a halál. A világnak is vége lesz, amint kezdete is volt. Az ősköd már magában hordozta a halál csíráját. Minden, de minden mulandó és a sír felé siet. Az idő fáradhatatlanul szövögeti az élet szemfödőjét. A naprendszer élete is a születés és a halál közötti lebegés. Életünk is, naprendszerünk is a végállapot felé 1) Newcomb-Engelmann. i. m. 599. 1. Heller, i. m. II. 272. 2) Freycinet i. m. 173. 1. Chwolson, Das zwölfte Gebot 69. a) Math. Phys. Lapok. I. 32. 1.