Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907
Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából
törtet. Az evolúció sebessége annál kisebb lesz, minél közelebb jutottunk a végállapothoz. Az élet lüktetése egyre gyengébb lesz, végre úgy hamvad el, mint a mécses lángja, melyből kifogyott az olaj, feltéve, hogy naprendszerünk megéri életének természetes határát és aggkorában vénségtől fáradtan, csendesen szenderül el. «De a föld kérgén még mindig működnek a levegőnek, a víznek, a vulkáni gyomornak ugyanazon erői, amelyek az előbb geológiai forradalmakat okoztak és az életalakok egyik sorát a másik után eltemették. Ezek az erők bizonyára hamarább előidézik az emberi nem ítélet napját, mint a távol fekvő kozmikus változások.» (Helmholtz) Az entrópia törvénye, miként az őszi levélhullás, az elmúlásra, a halálra emlékeztet. Ezért haragszik rá Haeckel, ezért zárja ki a fizika törvényei közül. 1) Örök anyag, örök mozgás, örök megújulás a tapasztalat körén kívül esik. Mivel természetbúvár csak arról beszélhet, amire a tapasztalás tanítja. Aki örök anyagról, örök mozgásról, örök megújhodásról beszél, elhagyta a természettudományi vizsgálódás nlapját: a tapasztalás talaját. És mégis hányszor hallunk ilyen és hasonló frázisokat hirdetni a természettudományok nevében. És ezek a «tudományos» frázisok a szélesebb körökre, melyek kritikátlan naivitással sokszor egyűgyű ötleteket szín igazságként fogadnak el, szinte ragályos hatásúak. Csodálatos, mi mindent el nem hisznek az emberek, csak Istenben ne kelljen hinniök! A naprendszernek pusztán mechanikai elmélete tökéletlen marad azon kutató előtt, aki a dolgok mélyére törekszik hatolni. Newton, aki Kant szerint a természet titkaiba való lemélyebb belátással a legmélyebb hitet egyesítette, a világegyetemnek tisztán mechanikai okokból való keletkezését lehetetlennek tartotta, sőt ő még a naprendszer stabilitására is Isten közvetetlen beavatkozását vélte szükségesnek. 2) «Nem vizsgálhatjuk a világmindenséget a nélkül, hogy Isten kezét ne ismerjük fel a benne megnyilatkozó rendben. Az értelem, miután megcsodálta a mindenség szépségét, haragra gerjed azok vakmerőségén, kik mindezt a véletlennek tulajdonítják. Végtelen bölcsesség, melynek mindenhatóság állott rendelkezésére, alkotta a világot», írja Kant Theorie de Himmels munkájában, melynek egész előszavát (4—19) annak kimutatására szenteli, hogy elmélete a hittel nem ellenkezik. Ezen szempontból érdekes a Theorie des Himmels története is. Mikor épen kikerült volna (1775.) a sajtó alól, kiadója csődbe jutott, lefoglalták mindenét és így Kantnak e műve se kerülhetett forgalomba. Csak 1791-ben jelent meg belőle az első 82 lap, a többinek, mint teljesen való') Chwolson, Das zwölfte Gebot 72. 1. Haeckel, Világproblémák Budapest, 1905. 253. 1. 2) Heller Ágost, A fizika története a XIX. században I. 374. 1.
