Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

De ez által, hogy a fény, a sugárzó hő, az elektromosság egy gyökérnek hajtásaivá lettek, lényegükre vonatkozó ismereteink nem lettek tökéletesekké. Még mindig kérdés előttünk, »mi választja szét a fénysugarakat a prizmában, mely kéz festi ragyogó színekkel a hajnalt és a szürkületet«. A pozitív és a negatív elektromosságnak és evvel együtt az elektrosztatikai jelenségeknek mibenléte ma is titok előttünk. Ha a hígított kénsavba tett cink- és rézlemezeket vezetővel összekötjük galvánáramot kapunk. A galvánáram keletkezésének föltételeit, a galvánáram törvényeit ismerjük, de a tünemény benső mivoltáról még a tudomány által véglegesen elfogadott hipotézisünk sincsen. Azt tudjuk, hogy a galvánáram az éter mozgásenergiájának különös esete, de ezen étermozgás milyenségére, helyére (a vezetőben megy-e végbe az áramlás vagy pedig részben, esetleg egészen a vezetőt körülvevő éterben) semmi határozottat nem tudunk. (Chwolson i. m. I. 23.) Az elmélet hajlandóbb a vezetőt körülvevő szigetelőt tekinteni a galvánáram tüneményei hordozójának. Csak positiv áram van-e, vagy van negativ is, vagy tán kettős áramról is beszélhetünk ? Oly kérdések ezek, melyek épen olyan megfoghatatlanok, mint voltak Volta korában. M. Ph. L. 1907. 249. A titokzatos imponderabiliákat helyettesítettük hasonlóképen titokzatos mozgásokkal. A természetben észlelhető jelenségeket (Meleg, halmazállapotok stb.) manapság bizonyos mozgásokra visszük vissza. Feltesszük, hogy e mozgások megvannak, de azt, hogy honnét származnak, mi az okuk, még csak kérdezni se merjük. Megelégszünk avval, hogy az észlelésünk tárgyát képező élettelen világot oly mechanikai rendszernek foghatjuk fel, melyben erők működnek és mozgások mennek végbe. Eddigi eljárásunkhoz híven tekintsük, a rezgés-elmélet megalkotói hogyan gondolkodtak a vallásról. Huyghensről, az elmélet megalapítójáról, már megemlékeztünk. A rezgés elméletet a fénytanban az emisszió-elmélettel szemben Young Fresnel, Frauenhofer, Gauchy stb. 'segítették diadalra. A. Fresnel (1788- 1827) vallásos család vallásos gyermeke volt. Tehetségeit Isten ajándékának tekintette és azoknak embertársai javára való értékesítését kötelességének tartotta, melynek betöltéséről hitte, hogy Istennek számadással tartozik. Young (1773- 1829), ki 14 éves korában kilenc nyelvet tudott és ki egyike volt a legélesebb elméjű férfiaknak, kik valaha éltek (Helmholtz), barátainak tanúsága szerint gyakorta mondogatta: »Mikor gyermek voltam, férfiúnak képzeltem magamat és most, hogy férfiúvá lettem, látom, hogy csak gyermek vagyok.« I. Frauenhofer (1787 1826) az anyaszentegyháznak engedelmes fia volt, ki az egyház parancsolatait szigorú lelkiismeretességgel tartotta meg. Mély vallásos érzülete fájdalmas betegségének türelmes elviselésében tünt ki legjobban. A. L. Gauchy (1789- 1856), ki a kettős törésnek adta szabatos megfejtését és ki a mathematikában is a legnagyobbak egyike, az igazi katholikus férfiúnak valódi 3