Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

a melyekből a chemiai atom fölépül.

1) Hogyan, minő feltételek mellett, azt még csak nem is sejtjük. A chemiai atomokból eddig csak negativ elektronokat sikerült leszakítani ibolyaszínű fénysugarak, kathod-, Röntgen-, Becquerel-féle sugarak segítségével. Oly óriási energiával, mely a pozitív elektronok leszakítására volna szükséges, ma még nem rendelkezünk. A chemiai atomnak egy negativ elektron leszakítása után hátramaradt részét iónnak nevezzük. Az ión pozitív töltésű, töltése abszolút értékére egyenlő az elektron negativ töltésével. Az ión állhat egyetlen egy pozitív elektronból, de lehet az elektronok oly csoportja is, melyben eggyel löbb a pozitiv elektron. Az elektron tömege körülbelül kétezerszer kisebb egy hidrogénatom tömegénél. A hidrogénatom körülbelül kétezer elektron összetétele. Ha a hidrogén-atomból egy negativ elektront leszakítunk, a hátramaradt iónnak az atomnak majdnem egész tömege szolgál osztályrészül. Az iónok nagyságrendje tehát egyenlő a chemiai atomokéval. Ha a hidrogénatom egy köbhektométer térfogatúvá nőne, egy elektron térfogata egy köbmilliméter lenne. Egy hidrogén atomot tehát egy millió köbméterben idestova rohanó kétezer köbmilliméter térfogatú elektron alkot. Az elektronok rendkívül kicsinysége és az atomok rendkívüli ritkasága magyarázza meg, hogy az óriási sebességgel haladó elektronok átsiklanak még a vékony fémlemezeken is. Az elektron úgy kering az ión körül, mint a Hold a Föld körül. Az elektronok keringő mozgása volna oka a fénynek, a sugárzó hőnek, a mágnességnek (ampére-áramok) és az elektromosságnak.'

2) Mivel a különböző anyagú atomokról leszakított elektronok azonos tulajdonságokkal birnak, azért az összes atomokat határozott nagyságú elektromos részekből, úgy nevezett elektronokból állóknak gondoljuk és a kémiai atomok különböző volta az őket alkotó elektronok számától, elhelyezkedésétől, mozgásától függene. Az anyag tehát csak egyféle volna és az elektron volna az az ősanyag, amelyből az anyagi természet fölépül. Az elemek egymásba való átalakulását, az előzők után nem tarthatjuk lehetetlenségnek. Az alchimisták álma valóra válhatik. A flogiston-elmélet Lavoisier óta csak történeti emlék, a közel jövő az elemek megmaradásának törvényét is a a chemia történetének adhatja át. Bár az elemek átváltoztatására irányult minden törekvés a legrégibb időktől e mai napig teljes kudarccal végződött, mégis elvi okokból az elemek átváltozásának lehetőségét tagadni lehetetlen, mert ki tudhatja, nincsenek-e még oly elrejtett energia-fajták, amelyek épen az elemek átváltoztatására különösen alkalmasok. A rádioáktiv anyagok oly elemek, melyek ma még átalakuló félben vannak, azaz nem jutottak még oly állapotba, mint a többi állandónak mu') Dr. Suták József, A villamosság körébe tartozó újabb kutatások. 40. 1. 4) Term. tud. Közi. 1904. 541. 1.