Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906
A történetírás bölcselete
erény.« 1) Oly jelek ezek, amelyeket mindenki nap-nap után tapasztal életében s amelyek előtt az emberi lét kutatóinak szemet húnyniok nem szabad. Ha az előbbi két esetben jogos a következtetés a szimptomákból a lét bizonyos formáira, jogos lesz az utóbbi esetben is, mert eme jeleket sem a materiális, sem a szellemi élet nem tudja megmagyarázni. Okoskodásunkban nem akarunk most átlépni a hit birodalmába. Annyit azonban jogosultak vagyunk megállapítani, hogy vannak jelek, amelyek énünknek egy érzéki mértékkel meg nem közelíthető, de megnyilatkozásaiban kétségtelenül tapasztalható alkateleméről számolnak be előttünk. A keresztény világnézet ezt a princípiumot léleknek nevezi. Minő ez a princípium közelebbről, nem tudjuk. Annyit kétségtelenül érezünk, hogy az erkölcsi értékű cselekedetekre reagál a legerősebben. Az ily tételek fejtegetése közben szinte látjuk a gúnyos mosolyt korszellemünk anyagi arculatján. Mikor Napoleon a híres Laplace csillagásztól megkérdezte, mért nem említi sehol az Isten nevét az égi gépezetről szóló rendszerében, ilyen választ kapott: »Sire, je n' avais pas besoin de cette hypothése!« »Felség, ilyen hipothézisre nem volt szükségem!« Ugyanez a vélekedése a modern tudósoknak a lélek létezését illetőleg. Az ily vélekedések nem hoznak zavarba bennünket. Az igazságnak nem a tudományos gőg szokott a forrása lenni. A mi szemünkben érdemileg Laplace eredettana nem különbözik a kiindulási pontot tekintve a kanadaiak teremtésvilágától, ahol tudvalevőleg egy nagy nyúl hozta létre a mindenséget. De azt sem tudjuk belátni, lényegileg mennyivel racionálisabb a modern tudományos kozmológia teszem a hindu filozófusokénál, akik, nem tudván megfejteni, vájjon az égi testeket mifajta erő tartja fenn a világűrben, az universumot rátették egy elefánt hátára, ezt pedig egy teknősbékára. Azt azonban tilos volt kutatni, vájjon a teknősbéka mire támaszkodik vagy egyáltalán miként viseli olyan vidáman rettentő terhét. Mit látunk az ember titokzatos egyéniségéről szóló elméletekben is'? Keserves, sajnálatos vergődést, az ész szárnyainak hozzátapadását az anyagi gondolkodás lépéhez, amelytől a divattól befolyásolt akarat nem is igyekszik szabadulni. A spirituális rendszer alapprincipiumai: Isten, lélek, örökkévalóság olyan »hipothézisek«, amelyek nélkül józan elméletnek boldogulnia nem lehet. Mellőzésük mindenkor gazdag aratást jelent Huxley profetikus szellemének, mely szerint a nyomukban szükségképen bekövetkező morális satnyulás előbb az egyéni érték, majd utóbb a társadalmi s állami lét pusztulására vezet. Részünkről a nélkül, hogy az ész kutatásainak nagyszerű eredményeit bármi tekintetben is lekicsinyelni óhajtanok, a morális élet szimptómáira ') Ad Atticum XII. 28.
