Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

élet nyilt kérdéseire magától adja meg a feleletet. Ezt az alapot meg is találta az isteni szellemben, az ideában . . Ám az ösztön, mely őt azon fogalomhoz vezette, nem tudta kalauzolni módszere részleges kiépítésében is. 0 ugyanis a világtörténelem folyamatában az isteni szellem önkifejlődését látta a tompa szolgaságnak természeti állapotából a szellemi szabadság öntudatosságának állapotára.

1) Ily módon tehát az egyetlen subiectumnak felfogott világ elég tetszetős magyarázatot nyert: az egységesség kulcsa az egyetlen szellem megnyilvánulása, a változatosságé a magát eléggé ki nem nyilvánított istenség ; a szabadságé a szellem öntevékenysége, a szolgaságé az önnönmagának történő engedelmesség lett. Világos, hogy itt már az értelem mérlege az ideálizmus nevében hatalmasan kibillent egyensúlyi állapotából, mint azt eme tanoknak a gyakorlati életbe való átültetése is'fényesen igazolja. Legyen szabad erre nézve pár sort közölni egy megtérő vallomásaiból. »Büszke ifjú voltam — irja Heine — s jól esett Hegeltől megtudnom, hogy nem az a jó Isten, aki az égben székel, hanem én magam vagyok a föld ura, Istene. E botor büszkeség egyáltalán nem volt káros befolyással érzelmeimre, amelyek miatta egész a hősiességig fokozódtak; s annak idejében oly mértékben gyakoroltam a nagylelkűséget s önfeláldozást, hogy bizonyára nagyban elhomályosítám azon jó és erényes nyárspolgárok cselekedeteit, akiknek ténykedését pusztán a kötelességérzet s az erkölcsi törvények szabják meg. De egy Isten képviseleti költségei, aki állása tekintélyét fenntartani kívánja, iszonyú nagyok : ily állásnak tisztességgel való viselésében, különösen két dolog nélkülözhetetlen : sok pénz és jó egészség. Sajnos, hogy e két fontos tényezőt egyszerre elveszítém s ezen körülmény istenségemet nagyon megingatá. Visszatértem tehát az Isten teremtményeinek szerény aklába s meghódoltam ismét egy mindenható legfőbb lénynek, aki e világot kormányozza s akire ezentúl az én földi ügyeim vezetését is bízni óhajtom.«

2) Ez a világfelfogás jelentékeny nyomokat hagyott a történetírásban, de jóformán csak a fejlődési szisztéma maradt meg belőle s az azonos kultúrai fokon álló népek egységes felfogása közszellemeik azonos hullámzása révén : az Istenség, mint Heine felfogásában, visszatért az égbe, vagy teljesen mellőzött princípiummá alakult, s így mélyen megalázó pozícióját, amelyen, mint évezredes álmaiból nagy piszmogással ébredező lény, szerepelt, nem vitatja többé a tudomány. Részünkről a tanulságot nem is Hegel részletes rendszerében, bár ennek a történelmet illetőleg nagyon becses vonásai vannak, mint inkább ama révedező, sejtelemszerű felfedezésben keressük, amely az élet jelenségeire nem a kézzelfogható világban keresi a magyarázatot, s amely a relatív tudás helyett abszolút ismeretek felé törekedik. ')Dr. E. Bernheim: Einleitung in die Geschichtwissenschaft, Leipzig, 1906. S. 29. '-) I. m. 221. s köv.