Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906
A történetírás bölcselete
tatásaik eredményei olyanok, hogy azokat szociális fizika nem veheti fel a maga tantételei közé. Mentségükre azt hozhatják fel, hogy még nincs elég általános tény megállapítva a speciális tudományszakokban, amelyekre embertanulmányaikat alapíthatnák. Mi azonban — a priori - merjük állítani, hogy annyi tantételt sohasem födözhet fel a világ, a mennyi az ember belső világát teljesen mechanizálhatná. Nem hivatkozunk itt a lélek természetére, amelyet nem gépies törvények szabályoznak, — mert hisz igazi comteista ilyennek létezését el nem ismeri. A bizonyítékot egyenesen a comteizmus alapirányzatából merítjük. A comteizmus fizikát akar csinálni, amelynek törvényei a szociális ember cselekedeteit szabályozzák, .legyezzük meg, nagy különbség van a természeti erők fizikája s az egész ember fizikája között. A természetes erők fizikáját az »én« állapítja meg s a felfedezett törvényeket az »én» fordítja a maga javára, tehát egy, részben a természeti erőkből összetett, részben legalább is az intellektuális képesség által (ezt a comteizmusnak is meg kell engednie) fölöttük álló individuum. Mikor telegrafálunk, egyéni akaratunkkal s szabadságunkkal uraivá tesszük magunkat a villanyos erőnek, ha a vasúton utazunk, a gőzerőnek. A szociális ember fizikájában az »én« a munkálkodás actív és passzív alanya. A comteista két dolgot akar. Azt akarja, hogy minden cselekedetét mechanizmus utján tudja megmagyarázni s azt akarja, hogy a mechanikus úton létrejött egész valóját kormányozni is tudja. Mikor a maga »én«-jét a természeti erők kifolyásának akarja tekinteni, tehetetlen szolgaszerepet kiván; mikor pedig a maga „én"-jét — szerinte — egészében alkotó természeti erők fölött diszponálni is akar, úri állapotra tör. A pozitivizmus iránygondolatainak kontradiktórius jellege nyilvánvalóvá teszi a munka végleges eredményét. Vagy sikerül bebizonyítani, hogy az ember egyénisége merő mechanizmus, — amit abszurdumnak tartunk — vagy nem. Az első esetben ki van zárva az akarat bármifajta kormányzó vagy irányító hatalma s a comteistából materialista leszen. Az utóbbi esetben el kell ismerniük az egyén bizonyos fokú mentességét a természetes erők júriszdikciója alól s a comteista spiritualistává válik. A két ellentétes törekvés egy lényben csak binaritás — egyénkettőzés — utján valósulhatna meg. Mire tehát a pozitivizmus azt fogja hinni, hogy megfejtette az »én«-t, újra felmagaslik előtte még jobban elburkolózva, mint azelőtt. Ugyanaz a két véglet között mozgó irányzat jellemzi Gomte felfogását a történelem eseményeinek gyakorlati értékelésében is. Az emberiség történelme szerinte »regne spontáné de la puissance materielle« — anyagi erőtömegek önkéntes uralma, — amelyeket az értelem »par une influence consultative ou préparatoire« — tanácsadó vagy előkészítő munkájával módosíthat. 1) Nem értjük, ha önkéntes, hogyan módosítható, s ha módosítható, ') I. m. V. 219.
