Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

Gondoljunk azután a kereszténység mélységes, tiszteletreméltó tanaira. A mai kor gyermeke bizonyos szempontból megvesztegetett érzékkel foghat eme jelenség tanulmányozásához. Oly ideákról, oly erkölcsi elvekről van itt szó, amelyekben született, amelyekben nevelkedett s a melyeknek kristályalakjait szemléli a törvényhozásban, a nemes közintézményekben. Szinte a józan ész rovására írná az emberi életnek olyatén berendezését, amely ezen alapelvek nyílt negáeiójára vallana. A kereszténység »magasztos hittanának s jótékony erkölcstanának-«

1) kellő méltánylására csak az lenne igazán képes, aki a mélységes tudástól támogatott képzelet szárnyain ellátogatna a császárok korabeli Róma városába ; bejárná ama pompás parosi, lesbosi, hymettosi márványból alkotott, korinthosi edényekkel, fajtalan festményekkel és szobrokkal ékes palotákat, - majd a Subura piszkos kunyhóit, ahol zsebmetszők, naplopók, koldus nyelvészek, görög sophisták összezsúfolt csoportjai tanyáznak ; ellátogatna a nemeseknek ezrekbe kerülő Trimalchio-lakomáira, ahol ioniai, numidiai vadak, tarentumi olajbogyók, syriai datolyák, egyiptomi szilvák, rabszolgahúson hízott angolnák, apró madarakkal töltött vaddisznók, aranyedényekben felszolgált borok elégítik ki a tobzódók Ínyencségét, — vagy betekintene a sötét zúgutcák piszkos csapszékeibe, ahol a nagyszámú proletárok egy-egy patrícius nagylelkűségéből nyert asaikon durva kenyérrel, ú'rűfejjel csillapítják éhségüket ; vagy szemlélhetné a hízelgőktől nagyranevelt, vad ösztönszerűséget a kiváltságos osztály tetteiben, — az elfojtott haragot, a gyáva meghunyászkodást a baromnak tekintett rabszolgák sorsában; vagy megfigyelhetné a társadalom felének, a női nemnek, mélyen megalázott helyzetét, amelyért fölötte silány kárpótlás egy-két lírikus poétának dicsérete, amelyet innenonnan kölcsönzött testi kellemeikre pazarol; vagy ellátogatna a társadalom provinciáiba, ahol a teljhatalmú proconsul, mint valami falánk pók, szívja magába a nyomorult lakosság anyagi életnedveit.-') Ha az emberiség szemlélni akarja az állati szenvedélyek rettentő pusztításait, amelyek mindenkor nyomban követik az eszmék uralmának bukását, tegye tanulmány tárgyává a császárok korabeli Róma történetét s meg fog győződni róla, »hogy a rómaiak az erkölcsök romlottságában is óriások levén, a mértéket annyira betöltötték, hogy a görögök elaljasodása ily féktelen szabadosság mellett csak úgy tűnik fel, mint a gyermek első lépése az erkölcstelenség ösvényén.«

3) A kereszténység átalakító hatásának alig is akad kiáltóbb tanúsága, mint, amelyet épen Rómán művelt. A világ elaljasodásának hullámai úgy gyülemlettek meg benne, mint eme világváros szennyes vizei a Tarquinius ') Macaulay : Anglia története. Magy. ford. Csengery Antal. Budapest, 1874. I. k. 8. 1. 2) V. ö. Cantu : Világtörténet, IV. 236. s köv. 3) I. Schlegel : Philosophie der Geschichte, Vorl. IX.