Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905
Erkölcsi alap a nevelésben
lépdel, mert intellektuális, sőt erkölcsi felsőbbségével uralkodik a többi lények felett. Azonban ha kérdezzük, honnan van az az anyag, honnan vette eredetét az őserő, — mert hisz az anyag egyenesen rámutat arra, ami nem anyag, az őserő az erő forrására, — hogyan van, hogy a carbonium, nitrogén a szervetlen világban mozdulatlan, a szervesben mozgásra képes : az észmorál adós marad a felelettel, vagy szürke hipothézisek ködébe burkolózik. Mindezekre kielégítő választ a természetnek egyedül erkölcsi alapon nyugvó felfogása nyújt, mely a létezők okát a Létrehozóra viszi vissza, fennállását a Fenntartónak tulajdonítja, célját az örök Célba helyezi, törvényeit Törvényalkotótól származtatja, a természet öléből kimagasló, haladásra egyedül képes ember képmását a Legfőbb lény hasonlatosságában keresi, a mulandóság problémáját a végtelenség fogalmával oldja meg. Ezekre állandóan figyelmeztetni a természetrajznak minden ágában, minden részletében kínálkozik alkalom : a geológiai kövületek rétegeiben, a földet rengető vulkánok titáni erőiben, a szélvészek bús harcaiban az égi láng villámaiban, harmatcseppben, a Salamon minden dicsőségét felülmúló virágok pazar szépségeiben, a láthatatlan férgek létért való küzdelmeiben, az emberi ész és szív remek alkotásaiban. A természetrajz az élő és élettélen világ néma beszéde, az ő hallgatásában is hangosan hirdetett erkölcstana : dicséret és hálaadás a mindenek Urának. Hasonló szellemben, hasonló közbevetett megjegyzésekkel e tárgy tanítói annyival inkább közölhetik a tudományos kutatás pozitív adatait, mert ép a legkiválóbb természetkutatók, a tudomány első fáklyavivői azok, kik a lét végső okának megoldását a vallásos hitbe, a teremtés célját az erkölcsi élet megvalósításába helyezik, mikor még egy Darwin sem zárkózhatik el oly vallomástól, hogy e világ nem lehet vakeset kifolyása, hogy ő nem atheista oly értelemben, mintha Isten létét megtagadná. Az értelmi tudománycsoportokra, jelesen a mathematikai tanulmányokra az észmorál modern apostolainak úgyszólván szavok sincsen. Mintha ezen tudomány kézzelfogható, első sorban észhez szóló igazságainak, rideg s kibúvót nem engedő levezetéseinek az erkölcsi világhoz semmi közük sem volna. Pedig ha csak egy kissé közelebbről nézzük a dolgot, látjuk, hogy a mennyiségtannak minden ága, része erkölcsi tanulságra vezet bennünket. A mennyiségtan kiválóan az igazság kutatása s mint ilyen az igazság szeretetére, követésére buzdítja a vele foglalkozót nemcsak a számok, hanem a cselekvés világában is. Az életet mint egy mathe2*
