Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

dicsőségét adja, hanem a béke áldásait, a hétköznapi ember és munka létjogát és fontosságát is kiemelje. A történelemnek nincs olyan része, melyben erkölcsi tanulság ne volna, mihelyt azt az isteni gondviselés, emberi szabadság, hazafiság, jog. törvény szempontjából mérlegeljük. Hogy ezt megtehessük s a tanuló nevelésére alkalmazzuk, bizonyára még sok nevet, számot ki kellene küszöbölni az iskolai oktatás köréből, számos tanulságos eseményt vonzó stílusban irt történeti olvasókönyvre bíznunk, de addig is a történelem tanárainak gondosan kell őrizniök az erkölcsi alapon nyugvó történeti felfogást, vigyáznia az iskolának, hogy az észmorál hírnévre szomjas Don Quijotejai rozsdás fringiáikkal meg ne csúfolják, a munkaegyenlőtlenség mellett jogegyenlőségre törő osztályharc békeapostolai el ne homályosítsák a történelmi okulás erkölcsi szövétnekét. Ami a leíró tudományt, még pedig a földrajzot illeti, egy pedagógiai értekezésben azt olvassuk, hogy a földrajz tanításának morálja a szegény gyári munkások szövetkezése, a munkaszüntető sztrájkok rendezése lenne. Ennek a morálnak elemei a humanizmus követelése, a munka megbecsülése, a létért való küzdelem jogosultsága. Bármily nagy elismeréssel adózzunk a fizikai munkának (különben a szellemi munka jóval nehezebb annál), bármennyire óhajtjuk a népjólét nivellálását, mit az erkölcsi elv mind magában foglal, ez a tetszetős elmélet csak takarója az undorító gyakorlatnak. Az észmorál vesszőparipáján nyargaló értekezés elfeledi megtekinteni az érem másik oldalát, melyen a következők olvashatók. A gyárosok tőkéje nem égből pottyant le, hanem azt valahogyan meg kellett szerezni, a mihez legalább is tehetségre, szorgalomra volt szükség. Lehet, hogy sok gyáros örökölte, sok lopta vagy a szegény nép zsírján harácsolta öss,ze vagyonát, de tagadni nein lehet, hogy sokan voltak s vannak napjainkban is, akik a szegény munkasorból tisztességes úton-módon vagy a szerencse kedvezésével küzdték fel magukat, bebizonyítva, liogy a munka nemesít és gazdagít. Jogtalan az a morál, mely a munka jutalmát, még ha bőséges is, megtagadja s nagy fába vágja fejszéjét az a földrajztanítás, mely az esélyek, szerencse forgandóságának tételét számításából kihagyja. Nem vagyunk imádói a ka pitalizmusnak, de jogosságát feltétlenül nem is támadjuk. Rábízzuk a gondviselésre s bölcs törvények igazgatására. Mert tőkére mindig volt, lesz is szükség, tartályok azok a viszontagságok, veszélyek és szerencsétlenségek idején, melyeknek ép a szegényebb rétegek látják hasznát; tőke nélkül nagyobb vállalat, mely munkaerőt kiván és keresetet nyújt, létre nem jöhet. Elhallgatja az értekezés, hogy a nagygyárosok is dolgoznak, törődnek, hogy piacot teremtsenek az ipari 2