Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

kerületen tülök-forma tűzkotrók és kavicsok hevernek. E kavicsokat melegítették, azután beledobták a vízbe, hogy hamarább felforrjon. Az oldalt levő fazékforma edény hordozható kézitűzhely. A felső szekrényben az öblös fazék és tál a kőkorszak legnagyobb edényei közé tartoznak. Miután a kőkorszaki ember eszközeivel megismerkedtünk, lássuk annak életét. E végből fordítsuk szemünket a szoba hosszanti falán levő szemléltető képre. Ott látjuk az ősembert munka közben, amidőn eszközeit formálja. Az egyik csoport kezében ütőkővel kovaszilánkokat pattintgat és a késeket, vakarókat nyélbe foglalja. Mindjárt mellettük ugyancsak folyik a csiszolás és fúrás, amire sajátságos szerszámuk volt. A fúró tulajdonkép belül üres agancs, melyet sebesen forgattak és e közben alája nedves homokot hintettek. A homok lassanként köralaku barázdát vájt ki és mikor már a kövön egészen keresztül ette magát, a kikoptatott kőhenger kiesett és készen volt a lyuk. A fiatalság a lyukas kőeszközökbe nyelet dug, a csontszilánkokat élesíti, míg az asszonynép varrogat. Az agancsokat állati belekből készült húrokkal fürészelték el, az edényeket pedig — az agyag előkészítése után — puszta kézzel, korong nélkül alakítják. Ha most már mindazt összefoglaljuk, amit e szobában láttunk, belőle a kőkorszaki ember műveltségét következőleg állapíthatjuk meg. Az ember ősi állapotában a fémeket nem ismerte, tehát kőből készíté eszközeit és innen a kőkorszak elnevezés. Egyes népek pl. Ausztráliában még jelenleg is ezt a korszakot élik, nálunk azonban már rég letűnt és idejét körülbelül Kr. e. a harmadik évezredre sőt még ennél is többre tehetjük. A kövön kívül a csontokat és agancsokat is felhasználta, az agyagot is formálta. Mindezeknek oly célszerű alakot adott, hogy ez alakok mai napig fennmaradtak és csak annyiban tökéletesedtek, amennyiben jobban alakítható anyagból készülnek. Foglalkozása házi eszközeinek gyártásán kívül halászat és vadászat volt. Vadászott nem csak védekezésből, hanem haszonért is, az állat húsáért, csontjáért, főként pedig bőréért, melyből ruhát készített. E mellett azonban szövött ruhája is volt, tehát ismerte a kendert, valamint a gabona-féléket is. A gabonát, úgy látjuk, előbb megpirította, megőrölte s ételeit kanállal ette. Volt szép érzéke, erről tanúskodnak edény-diszítései és ékszerei, míg a túlvilágban való hitét, a halottak sírjába helyezett áldozati tárgyak bizonyítják, amilyenek a következő teremben vannak kiállítva. A III. szobában állapodjunk meg mindjárt a szembenéző szekrény előtt (52 — 53. sz.) A szekrény alsó részében 2 urna sír van összeállítva a Makár-aljából. A nagy edény az urna és ebben helyez-