Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

ték el azokat a hamvakat, melyek a szomszédos tálban vannak összegyűjtve. Ebben a korban tehát halottaikat nem épen temették el, mint a kőkorszakban, hanem előbb elégették. A hamvak mellé, miként látható, rendesen áldozati edényeket, kegyeleti tárgyakat helyeztek, melyek vagy agyag-gyöngyök vagy pedig bronztárgyak és ezzel elérkeztünk az ős kor második korszakába, a fémek használatának idejébe. A fémek közül legelőször a rezet ismerte meg az ember. Ebből azonban alig van néhány eszközünk és így áttérünk a bronzeszközök ismertetésére, melyek az ajtó és kályha közötti szekrényben (26—28. sz.) vannak kiállítva. Szemlénket a vízszintes szekrényben kezdjük meg. Itt vannak először a rézből és ónból összeöntött bronzrögök, lemezek, ezeket megolvasztották és a mellékelt öntő-mintákba öntötték. A bronzrögök alatt u. n. keskenyvésők, majd szélesebb, lapos vésők következnek és a sort peremes, meg szárnyas vésők zárják be. Hogy a szárnyas véső szárnyai mirevalók voltak, nem nehéz kitalálni. így könnyebb és biztosabb volt a nyélbeerősítés, ami még jobban sikerült a másik oldalon kiállított tokos vésőknél. A fejsze módjára meggörbített nyelet bedugták a véső köpűjébe s azután szeget ütöttek rajta keresztül és sokszor még sodronnyal, ínnal oda is kötötték a véső füléhez. Emeljük följebb tekintetünket és a legkülönfélébb bronztárgyak tárulnak elénk. A fegyvernemek közül lándzsahegyek köpüvel, kardés tőrpenge, csákány (réz) és buzogányok; a házi eszközök közül egy nagy kés, sarló, horog és árak; az ékszerek közül csüngők, a túlsó oldalon pedig karperecek, karikák, korongok és gyöngyök. A szekrény legfelső részében különböző nagyságú gombostűket látunk. Használták ruhaösszetűzésre és hogy egy hamar ki ne csússzanak, felületük rendesen rovátos. A két leghosszabbat Martonfán találták egy csontváz bordái között. A kályhán túli szekrényben (29—31. sz.) kizárólag sarlók vannak, nagyobbára Birjánból valók. Úgy látszik, itt öntőműhely volt, mert a bronzrögök és vésők is főként innen származnak. Ha tovább megyünk (32—34. sz.), a bronzkorszak agyagiparát látjuk magunk előtt. Az első áttekintésnél figyelmeztetjük a szemlélőket az edények szebb és változatosabb alakjára. Lent (34. sz.) a sarkokban egész csinos kistányérok vannak odatámasztva, a poharak pedig közelednek a mi csészéinkhez. Ugyanitt játékszerek is vannak jeléül annak, hogy az őskorban a szerető szülők csak ugy kedveskedtek gyermekeiknek, mint manapság. A függélyes szekrény alsó polcán a kancsó körül egy egész ivókészlet látható és mindenesetre feltűnik a poharaknak aránylag óriási füle. Följebb azok az egy és két fülü, 2*